„Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába. Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1,13–14)
„Nem számít, ki vagy és milyen volt azelőtt az életed, egyedül csak az Isten által kijelölt úton menekülhetsz meg. Bűnbánatra kell jutnod. Tehetetlenül Jézus Krisztusra, a sziklára kell zuhannod. Érezned kell, hogy orvosra van szükséged, és a bűn egyedüli gyógyszere: Krisztus vére. Ezt csak Isten iránti bűnbánattal és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által biztosíthatod magadnak… Az Ő vére csak azokon segít, akik tudják, hogy szükségük van tisztító hatalmára.
Páratlan szeretet és megalázkodás Isten részéről, hogy amikor még igényt sem tarthattunk könyörületére, Krisztus már akkor vállalta megváltásunkat! Mindenható Orvosunk azonban mindenkitől feltétlen engedelmességet vár. Mi soha ne írjunk elő gyógyszert a betegségünkre! Krisztusnak kell átadnunk akaratunk és tetteink teljes irányítását.
Hízeleghetünk magunknak, hogy jellemünk kifogástalan, és nincs szükségünk Isten előtti megalázkodásra, mint a közönséges bűnösöknek – mégis be kell látnunk, hogy csakis pontosan ugyanúgy léphetünk be az életbe, mint a legelvetemültebb bűnösök. Le kell mondanunk saját igazságunkról, s könyörögnünk kell, hogy Krisztus tulajdonítsa nekünk az Ő igazságos tetteit. Hogy erőnk legyen, teljesen Krisztusra kell támaszkodnunk. Önző énünknek meg kell halnia. El kell ismernünk, hogy minden, amink van, az isteni könyörület kimondhatatlan gazdagságából származik. Ez legyen szívünk fohásza: »Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint.« (Zsolt 115,1)
A valódi hitet szeretet követi, a szeretetet pedig engedelmesség. A megtért ember minden ereje és szenvedélye Krisztus uralma alá kerül. A Lélek megelevenítő hatalom, Isten képmására alakítja át azokat, akik befogadják. »Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt.« (1Ján 3,9) Tudja, hogy Krisztus vére váltotta meg, s a legünnepélyesebb fogadások kötik, hogy dicsőítse Istent testében és lelkében, amelyek az Úréi. Legyőzte magában önszeretetét és a bűnt. Naponta kérdezi: »Mivel fizessek az Úrnak minden irántam való jótéteményéért?« (Zsolt 116,12) »Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?« (Csel 9,6)” (Bizonyságtételek V., 158–160. o.)
