„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, és cselédei az Istennek.” (Eféz 2,19)
„Jézus így szól: »Íme, hamar eljövök.« (Jel 22,12) Tartsuk e szavakat állandóan az emlékezetünkben! Cselekedjünk úgy, mint akik valóban elhittük, hogy az Úr eljövetele közel van, s zarándokok és idegenek vagyunk a Földön. Igénybe kell vennünk a kegyelem minden eszközét, hogy szívünk Isten szeretetében bővelkedjék. »Hogy el tudjátok bírálni, mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek Krisztus napjára, és bővelkedni fogtok az igaz élet… gyümölcseiben.« (Fil 1,10–11) Keresztény életünknek erősödnie, izmosodnia kell. A Szentírásban elénk tárt magas mércét el lehet, s el is kell érnünk, ha Isten gyermekei akarunk lenni. Nem topoghatunk egy helyben. Vagy előrehaladunk, vagy visszaesünk.
Testvéreim, egészségesen kívántok-e fejlődni a lelki életben? Ahol lelki egészség van, ott a növekedés is látható: Isten gyermeke érett férfiúvá és nővé válik Krisztusban. Ennek a tökéletesedésnek nincs határa.
Vannak, akik azt képzelik magukról, hogy erősek és Jézus Krisztusban megalapozottak, de a Szentlélek munkájának megértésében és tapasztalati megismerésében csak olyanok, mint a karon ülő gyermekek. Többéves hitélet után is csupán a legelemibb részét értik a hit és a tanítás nagyszerű rendszerének, amelyből a keresztény vallás felépül. Nem tudják felfogni, hogy csak tökéletes jellemet jutalmaz majd a dicséret: »Jól van, jó és hű szolgám!« (Mát 25,21)
Ragyogó győzelmeket arathatunk, ha megnyerjük ezeket az ütközeteket, de elveszíthetjük a mennyet, ha veszítünk a csatákban. Az érzéki szívet feszítsük meg, mert erkölcsi romlásra hajlik, aminek halál a vége… Imádkozzatok, hogy a Szentlélek megelevenítő, gyógyító, átformáló hatalma életre keltse bénult lelketeket, helyreállítva bennetek a lelki egészséget, kimentve a halott, földi, érzéki állapotból. Ekként lesztek részeseivé az isteni természetnek, és megmenekültök a romlottságtól, amely a kívánság által uralja a világot. Így lelketek annak képmását tükrözi vissza, akinek a sebeivel gyógyultunk meg (Ésa 53,4–5).” (Bizonyságtételek V., 191–193. o.)
