„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján 17,3)
„Csak azáltal készülhetünk fel Jézus jövetelére, ha már itt megismerjük Istent… De sokan azok közül, akik vallják, hogy hisznek Krisztusban, nem ismerik Őt. Vallásuk csupán felszínes. Nem szeretik Istent. Nem tanulmányozzák jellemét, éppen ezért nem is tudják, hogyan bízzanak, hogyan nézzenek fel Őrá, hogy élhessenek. Nem tudják, milyen lecsendesítő, megnyugtató a szeretet, vagy mit jelent hit által élni… Nem értik, hogy kötelességük elfogadni Őt azért, hogy másokat gazdagíthassanak.
A világi bölcsesség nem ismeri Istent. Sokan ékesszólóan beszélnek Róla, de érvelésük, okfejtésük nem hozza az embereket közelebb az Úrhoz, mert ők maguk sincsenek élő összeköttetésben Vele. Bölcseknek vallják magukat, de tudatlanná válnak. Istenismeretük tökéletlen.” (Review and Herald, 1903. február 3.)
„Istent nem lehet kikutatni, de Fiában kinyilatkoztatta magát. Ő az Atya dicsőségének ragyogása, Isten képmása. Ha Isten megismerésére vágyunk, Krisztushoz hasonlókká kell lennünk… Ha valaki Krisztusba mint személyes Megváltójába vetett hit által tiszta életet él, ez egyre világosabb és magasabb rendű istenismeretre segíti.” (That I May Know Him [Hogy megismerhessem Őt], 9. o.) „Krisztus az Atya tökéletes kinyilatkoztatása… Istent még soha senki nem látta – mondja az Ige –, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, nyilatkoztatja ki Őt. Csak Krisztus megismerése által ismerhetjük meg Istent.
És amint Őt szemléljük, elváltozunk képmására, s felkészülünk arra, hogy eljövetelekor találkozzunk Vele…
Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk Urunk jövetelére. A készenlét nem nyerhető el egy pillanat alatt. Odaadó munkálkodással párosult éber várakozás és vigyázás jelenti a felkészülést az ünnepélyes eseményre. Isten gyermekei így dicsőítik meg Őt. Az élet sürgés-forgása közepette bátorító, reménységet adó és hívó szavakat szólnak majd. Mindenüket a Mester szolgálatára szentelik. Így készülnek arra, hogy találkozzanak Urukkal, és amikor eljön, örömmel kiáltanak fel: »Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!« (Ésa 25,9)” (Review and Herald, 1903. február 3.)
