„Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. És mondta néki: »Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád?« Az pedig hallgatott.” (Mát 22,11–12)
„A menyegzői ruha, amelyről a példázat beszél, Krisztus hű követőinek tiszta,folt nélküli jelleme. Az egyház »tiszta és ragyogó fehér gyolcsba« öltözik, amelyen nincs »szeplő vagy sömörgőzés, vagy valami afféle« (Jel 19,8). A fehér gyolcs – amint a Szentírás mondja – »a szentek igazságos cselekedetei « (Eféz 5,27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Őt személyes Megváltójaként.
Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. Ez a fénypalást lelki öltözékük, mennyei ártatlanságuk szimbóluma volt. Ez a fény állandóan körülvette volna őket, ha hűségesek maradnak Istenhez. De amikor vétkeztek, elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott… Az ember nem találhat ki semmit, amivel ártatlanságának elveszített palástját helyettesíthetné… Csak a Krisztus által kínált ruha tehet alkalmassá bennünket arra, hogy megjelenjünk Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre. »Azt tanácsolom néked – mondja –, hogy végy tőlem… fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenséged rútsága.« (Jel 3,18)
A mennyei szövőszéken készült palást egyetlen szálát sem szőtték emberielgondolás szerint. Krisztus emberi testben tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellemet felkínálja nekünk. »Mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink.« (Ésa 64,5) Mindazt, amire önmagunktól vagyunk képesek, beszennyezi a bűn. Isten Fia azonban »azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye, és Őbenne nincsen bűn«. És mi a bűn? »Törvénytelenség.« (1Ján 3,5) Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetővé tette minden embernek, hogy engedelmeskedjen Isten parancsolatainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk egyesül szívével, akaratunk követi akaratát, lelkünk eggyé lesz lelkével, gondolataink az Övéi lesznek, és az Ő életét éljük.
Ez történik, ha Krisztus felöltöztet igazságába. Ezután, ha az Úr ránk tekint, nem fügefalevél öltözetünket látja, sem mezítelenségünket, sem bűntől eltorzult vonásainkat, hanem a maga igaz voltának palástját, amely a Jahve törvénye iránti tökéletes engedelmesség.” (Krisztus példázatai, 212–214. o.)
