„Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14)
„Amíg Isten népe megőrzi Ura iránti hűségét, amíg élő hittel ragaszkodnak Jézushoz, mennyei angyalok védelme alatt állnak, és Sátánnak nincs megengedve, hogy pokoli praktikáival elpusztítsa őket. Akik viszont elkülönítik magukat Krisztustól a bűn által, nagy veszedelemben forognak… Sátán most még jobban támad, mint korábban bármikor, és ha nem vagyunk állandó védelem alatt, szívünkbe ülteti a büszkeséget, az önző »én« szeretetét, a világ szeretetét, és számos más gonosz gondolatot. Fel fog használni minden lehetséges eszközt, hogy meggyengítse Istenbe és szavának igazságaiba vetett hitünket. Ha nem tettünk szert a szükséges tapasztalatra Istennel, ha nem ismerjük alaposan Igéjét, az ellenség téveszméi és álokoskodásai megtévesztenek bennünket, romlásunkra. A tévtanítások sokak alapzatát meggyengítik, mert nem tanulták meg megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől. Sátán fortélyaival szemben egyetlen védelmünk a Szentírás szorgalmas tanulmányozása, hogy hitünk indokait értelmes módon értsük, és hűségesen eleget tegyünk minden felismert kötelességünknek. Egyetlen bűn iránti engedékenység is gyengeséget és sötétséget von maga után, és ádáz kísértéseknek tesz ki bennünket…
Megnyitjuk-e szívünk ajtaját Jézusnak, és minden utat lezárunk-e, amely Sátánhoz vezet? Nagyobb világosságot és erőt nyerünk-e naponta, hogy megállhassunk Krisztus igazságosságában? Eltávolítunk-e szívünkből minden önzést, és megtisztítjuk-e, felkészülve a késői eső fogadására?… A győzelem műve nagy munka. Megragadjuk-e erővel és kitartással? Ha nem tesszük, »szennyes ruhánk« nem kerül le rólunk. Nekünk kell kifejeznünk vágyódásunkat, hogy megszabaduljunk tőle. Arra kell törekednünk, hogyelszakadjunk a bűntől, Jézus Krisztus vére érdemeire építve, így a nyomorúság idején, amikor az ellenség nyomást gyakorol ránk, angyalok között fogunk járni.” (Review and Herald, 1908. november 19.)
