„Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói, mert eljő az Úr napja, mert közel van az.” (Jóel 2,1)
„Az kösse le most a figyelmünket, ami az örök életünkkel kapcsolatos. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a mennyei dolgokat a második helyre tegyük… Isten ítéletei megmutatkoznak a földön. Ünnepélyes figyelmeztetés hallatszik: »Legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia!« (Mát 24,44) Sokan, igen sokan vannak egyházunkban, akik csak keveset tudnak a mára vonatkozó igazság valódi értelméről. Ne menjetek el az idők jeleinek beteljesedése mellett, amelyek olyan világosan beszélik, hogy a vég közel. Milyen sokan vannak, akik nem keresik lelkük megváltását, és nemsokára keserű panaszra fakadnak: »Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!« (Jer 8,20)
A Föld történelmének záró jelenetei közepette élünk. A jövendölés gyorsan teljesedik. A megpróbáltatás ideje gyorsan elmúlik. Nincs egy percnyi vesztegetni való időnk sem. Ne találtassunk az őrségen elaludva. Senki ne mondja szívében vagy cselekedeteivel: »Halogatja még az én uram a visszajövetelét. «(Mát 24,48) Krisztus közeli jövetelének üzenete hangozzon odaadó, figyelmeztető szavakkal. Beszéljük rá az embereket, hogy térjenek meg, és meneküljenek meg az eljövendő haragtól. Ébresszük rá őket a haladéktalan felkészülésre, mert csak igen keveset tudunk arról, ami előttünk van. Prédikátorok és hívek menjenek ki az érett búzamezőkre! Az Úr nemsokára eljön, és fel kell készülnünk, hogy találkozzunk Vele békességben. Határozzuk el, hogy megteszünk mindent, ami hatalmunkban áll, s megosztjuk a világosságot azokkal, akik körülöttünk élnek… Készen kell lennünk és várnunk kell Jézus jövetelére. Milyen dicső lesz meglátni Őt, és örömmel üdvözölni! Régóta várunk, de hitünk nem gyengült meg. Ha meglátjuk a Királyt a maga szépségében, örökkön-örökké áldottak leszünk. Úgy érzem, hangosan kell kiáltanom: Hazafelé! Közeledünk ahhoz az időhöz, amikor Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy örök otthonukba vigye megváltottait.” (Review and Herald, 1903. július 14.)
