„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétség cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.” (Róm 13,12)
„Az olyan időben, mint amilyen ez is, csak egy cél lehet a szemünk előtt: használjunk fel minden eszközt, melyet az Úr bocsátott rendelkezésünkre, hogy általa az isteni igazságot emberi szívekbe plántáljuk… Minden keresztény kötelessége, hogy képességeit a végsőkig megfeszítve terjessze Jézus ismeretét.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés alapjai], 201. o.) „Isten régóta várt és még ma is vár, hogy azok, akik a teremtés és megváltás jogán az övéi, odafigyeljenek szavára, és engedelmeskedjenek Neki mint szerető, alázatos gyermekek, akiknek az a vágyuk, hogy mellette legyenek, és arcának világossága ragyogjon rájuk. A harmadik angyal üzenetét kell hirdetnünk a világnak, figyelmeztetve az embereket a fenevad képe és imádása veszélyére, s hívnunk kell őket, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik »megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét«. Isten nem jelentette ki számunkra, mikor zárul le ez az üzenet, vagy mikor ér véget a próbaidő… Az a kötelességünk, hogy vigyázzunk, dolgozzunk és várjunk, s minden pillanatot kihasználjunk, munkálkodva az emberekért, akik másként elvesznek… Most van itt az ideje, hogy vigyázzunk, dolgozzunk és várakozzunk… Mindenek vége közel van… Az Úr Lelke azon munkálkodik, hogy az ihletett ige igazságát rápecsételje a lélekre úgy, hogy Krisztus hitvalló követőinek szent és megszentelt örömben lesz részük, s így képesek lesznek abban részesíteni másokat is… Mélyebb, erősebb és kényszerítőbb erejű bizonyságtételre van szükség az igazság hatalmáról, amint láthatóvá válik azok gyakorlati, istenfélő életében, akik vallják, hogy hiszik.
Kérjük Istent, plántálja szívünkbe az igazságot, hogy úgy tanítsuk másoknak, ahogyan Krisztusban van. Igen ünnepélyes, komoly időszakban élünk, mert lelkek döntenek arról, mi lesz az örök sorsuk. Sátán és angyalai állandóan arra törekednek, hogy megsemmisítsék, érvénytelenítsék Isten törvényét, s így a bűn foglyaiként tarthassák rabságban az emberi lelkeket. A Földet beborító sötétség egyre mélyül, de azoknak, akik alázatosan járnak Istennel, nincs félnivalójuk.” (Review and Herald, 1894. október 9.)
