„Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok. Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)
„Őrült ez a világ. Téboly kerít hatalmába férfiakat és nőket, és örök romlásba sodorja őket. Az élvhajhászat minden változata eluralkodott, és az emberek annyira beleszerettek a gonoszságba, hogy nem is figyelnek oda a figyelmeztetésekre és kérlelésekre. Az Úr így szól a Föld népéhez: »Válasszatok még ma, kit akartok szolgálni. « Mindenki most dönti el örök sorsát. Az embereknek rá kell ébredniük, fel kell ismerniük az idő komolyságát, hogy közel van az a nap, amikor az emberi próbaidő lezárul. Isten senkinek nem adott olyan üzenetet, hogy öt, tíz vagy húsz év telik még el, mielőtt a földi történelem véget ér. Nem ment fel senkit, aki késlekedik felkészülni Jézus eljövetelére. Nem mondhatja senki, ahogy a hűtlen szolga tette, hogy »halogatja még az én uram a hazajövetelt «, mert ez az előkészületünkre adott lehetőségek vakmerő mellőzéséhez vezet. Isten mindenkit, aki az Ő szolgájának vallja magát, felszólít, hogy úgy végezze az Úr munkáját, mintha ez a nap lenne az utolsó…
Beszéljünk az Emberfia gyors érkezéséről az ég felhőiben, aki hatalommal és nagy dicsőséggel jelenik majd meg. Ne hagyjuk figyelmen kívül ama napot… Ezt az óriási terhet kell hordoznia mindenkinek. Megbocsáttattak a bűneim? Krisztus, a teherhordozó, elvette-e vétkemet? Van-e tiszta, Jézus Krisztus igaz élete által megtisztított szívem? Jaj annak, aki nem keres menedéket Krisztusban. Jaj annak, akinek figyelme elterelődik a munkáról, és bárkinek az éberségét gyengíti most… A nagy munka, amelyről nem szabad elterelődnie az ember figyelmének, annak átgondolása, hogyan állok meg személyesen Isten színe előtt. Lábunk a korszakok kőszikláján áll? Elrejtjük magunkat az egyetlen menedékben? A vihar közeleg, felkészültünk arra, hogy szembenézzünk vele? Egyek vagyunk Krisztussal, amint Ő egy az Atyával? Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk?… Krisztus jellemének kell a mi jellemünkké válnia. Szívünk megújulása által át kell alakulnunk. Ez az egyetlen biztonságunk. Az igaz keresztényt semmi sem szakíthatja el Istentől.” (Review and Herald, 1900. november 27.)
