„Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” (1Pét 2,12)
„Isten elvárja azoktól, akik Krisztus nevét viselik, hogy képviseljék, mutassák be Őt. Megszentelt, megtisztult és szent nép legyenek, világosságot árasztva mindazokra, akikkel csak érintkeznek… Krisztus követői különüljenek el a világtól az elvek és az érdekek terén, de nem szabad elzárkózniuk a világ elől. Az Üdvözítő mindig az emberek között volt – nem azért, hogy bármi olyanra bátorítsa őket, ami nincs összhangban Isten akaratával, hanem hogy felemelje és nemesebbé tegye őket. »Én értük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban« – jelentette ki (Ján 17,19).
A kereszténynek tehát az emberek között kell lakoznia, hogy az isteni szeretet mint a só őrizze meg a világot a romlástól… Magasabb rendű, tisztább, nemesebb életre van igazán szükségünk. A világ figyeli, hogy milyen gyümölcsöket teremnek a hitvalló keresztények… A Biblia vallásával kapcsolatban kedvező vagy kedvezőtlen benyomások érik mindazokat, akikkel találkozunk. Isten és angyalai is figyelnek. Isten arra vár, hogy népe életével bemutassa a keresztény élet előnyeit a világiassághoz képest, s a magasabb rendű, szent munkát végezzék. Isten arra vágyik, hogy meglássa követőit, amint bemutatják, hogy a befogadott igazság a mennyei Király gyermekeivé teszi őket. Azt szeretné, ha rajtuk keresztül kiáraszthatná határtalan szeretetét és irgalmát. Krisztus is vágyva vágyakozik arra, hogy egyháza tükrözze jellemét. Amikor az Üdvözítő jelleme tökéletesen megnyilatkozik népe körében, Ő eljön, hogy magához fogadja őket. Minden keresztény kiváltsága nemcsak várni, hanem siettetni Urunk eljövetelét. Ha mindannyian, akik Jézus nevét valljuk, gyümölcsöznénk az Ő dicsőségére, milyen gyorsan elvethetnénk az evangélium magvát az egész világon! Az utolsó nagy aratás megtörténne, és Krisztus eljönne.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 322–324. o.)
