„A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.” (2Kor 3,2)
„Jellemünk átalakulása bizonyítja a világ előtt, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr elvárja népétől, hogy nyilvánvalóvá tegye: a kegyelem megmentő ereje képes átalakítani a hibás jellemet. Kiegyensúlyozottá és gyümölcstermővé tehet bennünket. Ahhoz, hogy Isten munkája megvalósulhasson, elő kell készülnünk az összejövetelekre. Az Úr felhív, hogy űzzük ki szívünkből az önzést, mert az az elidegenedés gyökere. Vágyik rá, hogy gazdagon ránk tölthesse Szentlelkét, és felszólít, hogy egyszerű életet élve egyengessük az utat az Úr előtt. Ha Isten kedvéért lemondunk hibás elképzeléseinkről és elhagyjuk helytelen szokásainkat, szemünk megnyílik, és látni fogjuk a botránkozás köveit, amelyeket keresztényietlen magatartásunkkal, beszédünkkel állítottunk mások útjára. Isten felszólít minket, hogy távolítsunk el minden botránykövet. Azt mondja: »Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.« (Jak 5,16)
Akkor miénk lehet a bizonyosság, mint Dávidé volt, miután bevallotta bűnét. Így imádkozott: »Add vissza nékem szabadításod örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem! Hadd tanítsam a bűnösöket a Te útjaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád. Szabadíts meg engem a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! Hogy harsogja nyelvem a Te igazságodat!« (Zsolt 51,14–15) Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, a bátorság, a hit és a krisztusi szeretet légköre veszi körül lelkünket, és ez éltetően hat mindenkire, aki belélegzi. Akkor úgy mehetünk a tábori összejövetelekre, hogy adjunk is, ne csak kapjunk. Aki Krisztus szeretetében részesült, akit Isten Lelke világosított fel, és aki megtér az igazsághoz, tudatában lesz annak, hogy mindannak adósa a drága áldásokért, akivel csak érintkezik. Az Úr olyan emberek felkeresésére használja fel az alázatos szívűeket, akiket a felszentelt lelkészek nem tudnak elérni. Olyan szavak szólására készteti őket, amelyek bemutatják Krisztus megmentő kegyelmét. Amikor áldást árasztanak másokra, nekik is áldásban lesz részük. Isten lehetőséget nyújt arra, hogy másokra is kiterjesszük kegyelmét, s így még több kegyességgel áraszthasson el minket. Amikor Isten szolgája felhasználja az Istentől kapott talentumokat és képességeket, akkor saját hite és reménysége is megerősödik. Isteni megbízottak dolgoznak vele együtt.” (Bizonyságtételek VI., 43–44. o.)
