„Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.” (Siral 3,27)
„Isten fiatalokat hív, akik ifjúságuk lendületével és erejével társulnak Jézus önmegtagadó áldozatában, és szenvedésében. Ha elfogadják hívását, eszközeivé teszi őket, hogy megmenthessék azokat, akikért Ő meghalt. Isten mégis azt szeretné hogy az ifjak számítsák ki a várható költségeket, hogy amikor beállnak a munkába, teljesen tisztában legyenek a feltételekkel, amelyek szerint szolgálhatják a megfeszített megváltót. Először a saját szívünket kell összhangba hozni Vele, és akkor készek leszünk másokért fáradozni. Régebben a hívők gyakrabban tartottak önvizsgálatot. Tanácskoztak egymással, és alázatos, odaadó imában közösen könyörögtek Isten vezetéséért.
Ma a lelkészek és tanítók körében hanyatlásnak indult a valódi missziós lelkület. Pedig Krisztus eljövetele most közelebb van, mint amikor szolgálatunkat elkezdtük. Minden múló nappal kevesebb idő áll rendelkezésünkre, hogy hirdessük a figyelmeztető üzenetet. Bárcsak most is többen járnának közbe lelkesen Istennél, bárcsak több lenne a mély alázat, bárcsak nagyobb volna a tisztaság, és komolyabb a hit. Nagy munkát kell elvégeznünk még a Mesterért: megnyitni Isten szavát azok előtt, akik a tévelygés sötétségében vesztegelnek. Ifjú barátaim, viselkedjetek úgy, mint akikre szent kötelességet bíztak. Tanulmányozzátok a Bibliát, hogy meg tudjatok felelni mindenkinek, aki reménységetekről kérdez titeket. Igaz keresztény méltósággal bizonyítsátok, hogy olyan igazságot ismertek, amelynek meghallgatása minden ember érdeke. Ha az igazság a lelkünkbe vésődött, ez meglátszik az arcunkon, nyugodt viselkedésünkön, és békességünkön, amely egyedül a keresztényeké. Akikben valódi alázat él, és akiknek a gondolkodását az evangéliumban feltáruló igazságok nemesbítették és fejlesztették, azok hatása nagyon is érezhetővé válik. Mély benyomást tesznek az emberekre. Nincs hőbb kívánságom, mint látni, hogy tiszta keresztény lelkület hatja át ifjúságunkat, amely arra késztetné őket, hogy felvegyék keresztjüket és kövessék Jézust. Menjetek előre, Krisztus fiatal tanítványai! Kormányozzanak benneteket az isteni elvek! Öltsétek magatokra az ártatlanság és az igaz tettek palástját! Az Üdvözítő majd olyan helyekre vezérel, amelyek leginkább megfelelnek a épességeiteknek, s ahol a leghasznosabb munkát végezhetitek. A kötelesség útján járva bizonyosak lehettek abban, hogy napról napra elegendő kegyelmet kaptok.” (Bizonyságtételek V., 87–88., 401. o., magyar kiadás: 68–69., 293. o.)
