„Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”(Mát 10,8)
„Amit az Úr bőkezűségéből kapunk, mindaz Istené. Ami értékeset és szépet a kezünkbe helyez, azért teszi, hogy lemérje szeretetünket, s megmutatkozzék, hogy méltányoljuk-e ajándékait. Legyen az gazdagság vagy bölcsesség, helyezzük szívesen hozott áldozatként Jézus lábához.” (Bizonyságtételek V., 736. o., magyar kiadás: 523. o.) „Jézus, amikor megbízta tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek, emberekre bízta kegyelme ismeretének terjesztését. De míg sokan így hirdetik az igazságot, másokat arra hív el, hogy adakozással támogassák ügyét a Földön. Nem mindenki ajánlhat fel nagy összegeket vagy végezhet hatalmas munkát, de mindenki követheti az Üdvözítő önzetlenségét. Van, aki gazdag ajándékokat hozhat az Úr kincstárába, mások csak filléreket adhatnak, de az Úr szeretettel fogad minden őszintén hozott ajándékot.
Sokan csodálkoznának, ha látnák, hogy lemondásukkal mennyi pénzt takaríthatnak meg Isten ügye számára. Az áldozattal megtakarított kis összegek többet végeznek Isten ügyének fölemeléséért, mint a nagyobb ajándékok, amelyek nem lemondás árán kerültek Isten pénztárába. A bőkezűség a menny lelkülete. A kereszt hirdeti Jézus önfeláldozó szeretetét, aki az ember megmentéséért odaadott mindent, amije volt, és végül önmagát is odaadta. Krisztus keresztjét látva Üdvözítőnk minden követőjének jótékonyságra indul a szíve. Az itt bemutatott elv: adni, adni. A keresztény élet igazi gyümölcse cselekvő jótékonyságban és jótettekben nyilvánul meg. A világiak elve: kapni, kapni. Így remélnek szert tenni a boldogságra, de ha ezt az elvet következetesen továbbvisszük, bánat és halál a gyümölcse. A Krisztus keresztjéről fénylő örömüzenet ragyogása elmarasztalja az önzést, bátorítja a jótékonyságot és bőkezűséget. Ne panaszkodjunk, ha egyre több felhívás hangzik el az adakozásra! Isten gondviselése lehetővé teszi követői számára, sőt megbízza őket, hogy magasabb rendű vállalkozásokba kezdjenek. Határtalan erőfeszítést követel most, hogy elérjük az embereket, amikor erkölcsi sötétség borítja a világot. A hívők közül sokan abban a veszélyben forognak, hogy a világiasság és irigység csapdájábaccesnek. Értsék meg, hogy Isten könyörületében sokszorozza meg javaik iránti igényeit. Így teszi az embert isteni eszközzé, akin keresztül szétosztja áldásait a Földön. Isten azért tervezte a jótékonyság rendszerét, hogy az ember hasonlóvá lehessen Teremtőjéhez, jótékonnyá és önzetlenné váljék, s végül részes legyen Krisztussal az örök, dicső jutalomban.” (Bizonyságtételek IX., 254–255., 54–55., 157–158. o., magyar kiadás: 173–174., 34–35., 107. o.)
