„Amikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ésa 43,2)
„Istennek van egyháza a Földön, választott népe, amely megtartja az Úr parancsolatait. Ő vezeti őket, nem ide-oda kóborlókat, nem egyet itt és egy másikat ott, hanem egy népet. Sohasem kell kételkednünk vagy félnünk, hogy munkánk nem lesz sikeres. Isten áll e munka élén, és Ő mindent rendbe hoz. Ha intézkedésre van szükség a mű vezetésében, Isten ezzel is foglalkozik, és minden hibás dolgot jóra fordít.
Higgyük el, hogy Isten irányítja a nemes hajót, amely Isten népét biztonságosan a kikötőbe juttatja. Sok évvel ezelőtt, amikor a Maine állambeli Portlandból Bostonba utaztam, vihar tört ránk, és nagy hullámok dobálták a hajónkat. A csillárok lezuhantak és az utazóládák egyik oldalról a másikra gördültek. Az utasok nagyon megrémültek, sokan sikoltoztak, és várták a halált. Rövid idő múlva a fedélzetre jött a révkalauz, és amint kormányozni kezdett, a kapitány aggodalmát fejezte ki a hajó iránya miatt. »Megfogná a kormánykereket?« – kérdezte a révkalauz. A kapitány nem merte megtenni, mert tudta, hogy nincs tapasztalata ebben. Akkor néhány utas nyugtalan lett, és azt mondták, félnek, hogy a révkalauz nekikormányozza őket a szikláknak. »Megfognák a kormánykereket?« – kérdezte a révkalauz, és az emberek elhallgattak, hiszen tudták, hogy nem képesek irányítani a hajót. Amikor úgy gondoljuk, hogy a munka veszélyben van, imádkozzunk: Uram, állj a kormánykerékhez! Segíts túljutni a tanácstalanságon. Vigyél minket biztonságosan a kikötőbe. Nincs-e okunk elhinni, hogy az Úr diadalmasan átvezet minden nehézségen?… Véges elménkkel képtelenek vagyunk megérteni az isteni gondviselés munkálkodását. Hagyjuk, hogy Isten viseljen gondot saját művéről.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 582. o.)
