„Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és balgatag szívük megsötétedett.” (Róm 1,21)
„Az az elmélet, hogy Isten az egész természetet átható esszencia, Sátán egyik legravaszabb csalása. Helytelenül mutatja be Istent, szégyent hoz fenségére és nagyságára. Isten Igéjében nincs támpont a panteista elméletek számára. Igazságának világosságánál láthatjuk, hogy ezek csak lélekölő okoskodások. Sötétség az elemük, érzékiség a légkörük. Kielégítik az érzéki szívet, és hajlamainak szabad utat engednek. Elfogadásuk következménye: elszakadás Istentől. Csak egyetlen hatalom törheti meg a gonosz erejét az emberi szívben: ez pedig Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által tisztulhatunk meg a bűntől. Egyedül az Ő kegyelme képesíthet arra, hogy elbukott természetünk hajlamainak ellenálljunk, és legyőzzük azokat.
Ezt a hatalmat a spiritiszta elméletek semmissé teszik. Ha Isten csupán a természetet átható esszencia, akkor minden emberben lakozik, s ha szentségre törekszünk, akkor az embernek csupán a benne levő erőt kell továbbfejlesztenie. Ezek az elméletek, ha logikusan végigkövetjük a láncolatot, elsöprik az egész keresztény rendszert. Nincs szükség az engesztelésre, mert az ember saját maga üdvözítője. Akik ilyennek fogadják el Istent, abban a nagy veszélyben forognak, hogy végül is az egész Bibliát csak koholmánynak tekintik. Bár az erényt jobbnak tarthatják, mint a gonoszságot, de mert Istent egyeduralkodói helyéről elmozdították, így emberi erőben bizakodnak – amely pedig Isten nélkül értéktelen. A magára hagyott emberi akaratnak nincs ereje arra, hogy ellenálljon a gonosznak és diadalmaskodjon felette. A lélek bástyái ledőlnek, az embernek nincs védelme a bűn ellen. Ha Isten Igéjének és Szentlelkének fékjét elvetjük, fogalmunk sincs, milyen mélyre süllyedhetünk. Akik kitartanak a spiritiszta elméletek mellett, aláássák kereszténységüket, megszakítják kapcsolatukat Istennel, és elveszítik az örök életet.” (Evangelizálás, 601–602. o., magyar kiadás: 277–278. o.)
