„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvény minden igéjét beteljesítsük.” (5Móz 29,29)
„Az ember csak részlegesen és tökéletlenül ismeri mind az anyag, mind a lélek világát, ezért sokan képtelenek összhangba hozni tudományos nézeteiket a Szentírás kijelentéseivel. Sokan tudományos tényként fogadnak el puszta elméleteket és spekulációkat, és azt gondolják, hogy Isten szavát »a hamis nevű ismeret«-tel kell megmérni (1Tim 6,20). A Teremtő és alkotásai meghaladják felfogóképességüket, és mivel nem tudják magyarázni a természet törvényeivel, a bibliai történelmet megbízhatatlannak tartják. Azok, akik kétségbe vonják az Ó- és Újtestamentum történelmi megbízhatóságát, nagyon sokszor még egy lépést tesznek: kételkednek Isten létezésében, és a természetnek végtelen hatalmat tulajdonítanak. S mivel elengedik vezetőjüket, a hitetlenség sziklái között egymaguk küzdenek a szél és a hullámok ellen. Így tévednek el sokan a hittől, és az ördög bűvkörébe kerülnek. Az ember megpróbál bölcsebb lenni, mint Teremtője. Az emberi filozófia megkísérel kikutatni és megmagyarázni olyan titkokat, melyeket Isten soha nem fog kinyilatkoztatni. Ha az emberek azt kutatnák és megértenék, amit Isten közölt önmagáról és szándékairól, olyan képet kaphatnának Jahve dicsőségéről, fenségéről és hatalmáról, hogy felismernék parányi voltukat, és megelégednének azzal, amit Isten kinyilatkoztatott gyermekeinek. Sátán mesterfogása, hogy az embert annak kutatásával és találgatásával foglalkoztatja, amit Isten nem közölt, és amit nem akar velünk megismertetni. Így veszítette el helyét Lucifer is a mennyben. Elégedetlen volt, mert Isten nem közölte vele minden szándékát, és Sátán teljesen figyelmen kívül hagyta azt, amit a rá bízott magas tisztséggel járó munkáról Isten neki kinyilatkoztatott. Ugyanezt az elégedetlenséget keltve a rá hallgató angyalokban, bukásukat okozta. Most pedig az embereket igyekszik ugyanezzel a szellemmel átitatni. Őket is rá akarja venni, hogy mellőzzék Isten félreérthetetlen parancsait.” (A nagy küzdelem, 522–523. o., Korszakok nyomában, 464–465. o.)
