„Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a szíved ifjúságod idejében, járj a te szíved útjaiban és szemeid látásiban; de megtudd, hogy mindezekért Isten téged ítéletre von!” (Préd
12,1)
„Sátán volt az első lázadó a világegyetemben, és amióta kiűzetett a mennyből, arra törekszik, hogy az emberi család minden egyes tagját az Istentől való elpártolásra biztassa. Terveket készített az ember romlásba döntésére, és az étvágy törvénnyel ellentétes kielégítésére csábítva bírta rá, hogy semmibe vegye Isten parancsolatait. Megkísértette Ádámot és Évát, hogy vegyenek a tiltott gyümölcsből, így elbuktatta őket, és távozniuk kellett Édenből. Milyen sokan mondják: »Ha Ádám helyében lettem volna, sohasem buktam volna el olyan egyszerűen a próbában.« De aki ezzel dicsekszik, megvan a lehetősége, hogy megmutassa akaraterejét és az isteni elvek iránti hűségét a megpróbáltatás során… Isten semmi bűnt nem lát az életedben?… Sátán minden lehetséges módon arra törekszik, hogy a fiatalokat a kárhozat ösvényére csábítsa, és ha már erre az útra léptek, arra sarkallja őket, hogy haladjanak csak tovább lefelé. Egyik kicsapongásból a másikba vezeti áldozatait, míg el nem veszítik lelkiismeretük érzékenységét, és többé nincs istenfélelem a szemük előtt. Egyre kevésbé és kevésbé gyakorolnak önmérsékletet. Az alkohol, a dohány és az ópium rabjaivá válnak, és a züllés egyik állomásáról a másikra haladnak. Az étvágy és az élvezetek rabszolgái lesznek. A valaha tiszteletben tartott tanácsot most megvetik, fölényesen viselkednek, és büszkélkednek a szabadsággal, pedig a romlottság rabszolgái. Szabadságon azt értik, hogy ők az önzésnek, a lealacsonyító vágyaknak és a kicsapongásnak a rabjai… Sátán elhatározta, hogy alattvalójává teszi az emberiséget, de Krisztus végtelen árat fizetett, hogy megváltson minket az ellenségtől, és Isten erkölcsi képmása helyreállíthatóvá váljék az emberben. Az elbukottak Krisztuson keresztül közelíthetnek az Atyához, kegyelmet kaphatnak, ami képessé teszi őket arra, hogy a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemei által győztesek lehessenek.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés alapjai], 273–274. o.)
