„A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.” (2Tim 3,13)
„Isten terve nem az volt, hogy népe városokba zsúfoltan éljen, házsorokban és szűkös lakásokban szorongjon. Ősszüleinket Isten kertbe helyezte, a gyönyörű természetbe, és azt kívánja, hogy ma is örüljünk a természet látványának és hangjainak. Világosságot nyertem, hogy a városokat elárasztja az erőszak és a bűnözés, ami a történelem végéig egyre növekszik majd.” (Bizonyságtételek VII., 87., 84. o., magyar kiadás: 60., 58. o.) „Ideje, hogy népünk távolibb helyekre vigye családját a nagyvárosokból, mert a városokban a fiatalokat, de az idősebbeket is csapdába ejti és fogságba hurcolja az ellenség.” (Bizonyságtételek VIII., 101. o.)„Ki a városokból, ki a városokból! Az Úr ezt az üzenetet adta nekem.” (Life Sketches [Életrajzi vázlatok], 409. o.) „Évek óta többször is különleges világosságot kaptam arra vonatkozóan, hogy munkánk központjait ne a nagyvárosokba tömörítsük. A városok nyüzsgése és kavarodása, a munkásszövetségek és sztrájkok teremtette állapotok nagyban hátráltatják majd munkánkat. Egyre erősödik a törekvés, hogy a különböző szakmákban dolgozókat bizonyos nagyobb egyesülések, szövetségek igájába hajtsák. Ez nem Isten terve, hanem olyan hatalomé, amelyet semmilyen körülmények között sem ismerhetünk el… A gonoszok kévékbe kötik magukat, készen az elégetésre. Használjunk fel most minden ránk bízott képességet, hogy hirdessük a világnak az utolsó figyelmeztető üzenetet. A munkában őrizzük meg egyéniségünket, függetlenségünket. Ne egyesüljünk titkos társaságokkal vagy trösztökkel! Álljunk szabadon Istenben, s Krisztustól várjuk az utasítást. A pusztítás elsöpri majd világunk istentelen nagyvárosait. A hatalmas épületeket és a városok jókora területeit érintő elemi csapások megmutatják, mi következik majd az egész Földre. Jézus megmondta: »A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.« (Mát 24,32–33)” (Bizonyságtételek VII., 84., 83. o., magyar kiadás: 57–58. o.)
