„A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.” (Jóel 2,31)
„Amikor a Megváltó az Olajfák hegyén tanítványainak az egyház sokáig tartó megpróbáltatásáról, az 1260 éves pápai üldözésről beszélt – amelynek megrövidítését megígérte –, említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és meghatározta, mikor tűnik fel közülük az első: »Azokban a napokban, az után a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik.« (Márk 13,24) Az 1260 nap illetve év 1798-ban ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem teljesen megszűnt. Az üldözést követően, Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik. 1780. május 19-én
teljesedett be ez a prófécia. Majdnem – ha ugyan nem egészen – a legmisztikusabb és máig meg nem magyarázott jelenségként… áll előttünk az 1780. május 19-i sötét nap, New England teljes látható egének és légkörének rejtélyes elsötétedése. A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég, és feltűnt a nap, de még mindig homályos volt a sűrű, sötét ködtől. Napnyugta után ismét felhők tornyosultak, és hamarosan besötétedett. Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és ijesztő, mint a nappali. Csaknem telihold volt, ennek ellenére a tárgyakat csak mesterséges fénynél lehetett felismerni. A leírás, melyet szemtanúk adtak erről az eseményről, annak az isteni kijelentésnek a visszhangja, amelyet Jóel próféta huszonöt évszázaddal a beteljesedés előtt így jegyzett fel: »A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.« (Jóel 2,31) Krisztus meghagyta népének, hogy figyeljen adventjének jeleire, és örvendezzen, amikor látja Királya közeledtének jeleit.” (A nagy küzdelem, 306–308. o., Korszakok nyomában, 274–276. o.)
