„És a prófétalelkek engednek a prófétáknak. Mert Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene, miként a szentek minden gyülekezetében.” (1Kor 14,32–33)
„A hívők egy csoportját a vakbuzgóság vezeti. Alig ittak az igazság forrásából, és nem ismerik a harmadik angyal üzenetének lelkületét. Mit sem tehetünk értük, míg el nem hagyják fanatikus nézeteiket. Némelyek úgynevezett ajándékokat gyakorolnak, és azt mondják, hogy az Úr adta ezeket a gyülekezetnek. Ismeretlen nyelvnek nevezik badar beszédüket, amelyet nemcsak az ember, de még az Úr és a menny sem ismer. Az efféle »ajándékokat« az emberek hozzák létre a nagy csaló segítségével. Vakbuzgóság, izgatottság, hamis nyelveken szólás és zajos vallásgyakorlatok – ezeket tekintik olyan ajándékoknak, amelyeket Istentől kapott az egyház. Ezekkel sokakat becsaptak. De mindennek a gyümölcsei élvezhetetlenek. Sok nyugtalan lélek nem hajlandó elfogadni a fegyelmet, a rendszerességet és a rendet. Azt hiszik, hogy szabadságuk lenne korlátozva, ha félretennék véleményüket és figyelnének a tapasztaltabbak tanácsaira. Isten műve nem fejlődik, ha nincs hajlandóság bennünk a rend iránt, és a vakbuzgóság nyugtalan, rendbontó lelkületének kiűzésére összejöveteleinkről. Benyomások és érzések nem csalhatatlan bizonyítékai annak, hogy valakit az Úr vezet. Ha nem vigyázunk, Sátántól kapjuk az érzéseket és benyomásokat. Mindanynyiunknak alaposan meg kell ismernünk hitünk bizonyítékait, és azt kell komolyan kutatnunk, hogyan teremhetünk gyümölcsöt Isten dicsőségére… Meg kell rónunk a semmiségekkel foglalkozó, tréfálkozó, nyugtalan lelkületet. Nem Isten kegyelme munkálkodik valaki szívében, ha tehetségesen beszél vagy imádkozik az összejövetelen, de utána durva, meggondolatlan beszéd és tettek jellemzik. Isten igazsága sohasem alacsonyít le, hanem felemel, finomítja az ízlést, megszenteli a gondolkodást, és előkészít a tiszta és szent angyalok társaságára Isten országában.” (Bizonyságtételek I., 411–415. o., magyar kiadás: 384–388. o.)
