„Mondta pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek, de jaj annak, aki által esnek.” (Luk 17,1)
„Isten előhoz egy népet, s felkészíti, hogy egységes legyen: tagjai ugyanúgy szóljanak, és valósítsák meg Krisztus imáját, amelyet a tanítványaiért mondott… »Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem, Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.« Állandóan fellépnek olyan kis csoportok, amelyek azt hiszik, hogy Isten csak kevesekkel van, s befolyásukkal lerombolják és szétszórják, amit Isten szolgái felépítenek. A széthúzást munkálók gyanakvással nézik azokat, akik az Úr szavával összhangban minden erőfeszítést megtesznek, hogy Isten népe egységes legyen, s a harmadik angyal üzenetét komolyan veszik, mert kiterjesztik munkálkodásukat, és az igazsághoz gyűjtenek lelkeket. De »világiasnak « tartják őket, mert befolyásuk van a világban… Valaki azt állítva, hogy őt Isten vezeti, téveszmét terjeszt, amely szerint a gonoszok részére nem lesz feltámadás… Másvalaki a jövőre vonatkozó téves nézeteket dédelget… Mindannyian teljes vallásszabadságot akarnak, és mind függetlenül a maga útját járja, mégis azt állítják, hogy Isten különösképpen munkálkodik közöttük… Ezeket az embereket hamis izgatottság ragadja el, és tudjuk, hogy nincs náluk az igazság… Bárcsak Isten át tudná formálni őket, különben feladják a szombatra vonatkozó isteni parancsot. Ha Isten Lelke vezetné őket, akkor nem tartanának a hitetlenekkel…
Isten haragszik azokra, akik olyan utat követnek, amely miatt a világ meggyűlöli őket. Ha egy keresztény Krisztust követi, és a jó cselekedetéért gyűlölik meg, meglesz a jutalma. De ha azért gyűlölik, mert modortalan, vagy az igazságot a szomszédaival való vitatkozás, veszekedés eszközévé alacsonyítja le, és a szombatot olyan bosszantóvá teszi számukra, amennyire csak lehet, akkor botránykő a bűnösöknek, szégyen a szent igazság számára, s ha meg nem tér, jobb lenne neki, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tengerbe vetnék.” (Signs of the Times IV., 158–160. o.)
