„Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mát 7,19–20)
„[1890] Sokan kételkedni kezdtek, s már nem hisznek az egyháznak adott ajándékokban, az igazságban, és semmilyen vallásban. Az Úr megmutatta, hogy ez a hamis látomások biztos következménye. Sátán szüntelenül közénk akarja hozni a hamisat, hogy elfordítson az igazságtól. Legutolsó csalása az lesz, hogy hatástalanná teszi Isten Lelkének bizonyságtételeit: »Amikor nincs mennyei látás, a nép elvadul elvész).« (Péld 29,18) Sátán mesterien fog munkálkodni, hogy különböző módokon és eszközökön keresztül megingassa Isten maradék népének bizalmát az igaz bizonyságtételekben. Hamis látomásokat hoz majd közénk, hogy félrevezessen és összekeverje a hazugságot az igazsággal. Az emberek kiábrándításával azt akarja elérni, hogy tekintsenek fanatizmusnak mindent, ami a látomásokkal kapcsolatos. De az őszinte lelkek az igaz és a hamis szembeállításával képesek lesznek különbséget tenni közöttük… Semmi nincs rombolóbb hatással a lélek tisztaságára, igaz és szent istenfogalmára és vélekedésére az örökkévaló dolgokról, mint szüntelen valami olyat szemlélni és magasztalni, ami nem Istentől való. Ez beteggé teszi a szívet és lealacsonyítja az értelmet. A tiszta igazság a befogadó jellemére tett felemelő, nemesítő és megszentelő hatás által visszavezethető az isteni Forrásra. A minden igazság Szerzője így imádkozott Atyjához: »De nemcsak őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem… Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.« (Ján 17,20–21) Mindig történik majd olyasmi, ami széthúzást eredményez, s elvonja a figyelmet az igazságtól. A kérdőre vonó, bírálgató, megítélő és megbélyegző lelkület nem azt bizonyítja, hogy Krisztus kegyelme lakozik a szívben. Ez nem teremt egységet. Ilyen romboló munkát végeztek a múltban azok, akik csodálatos világosság részeseinek mondták magukat, de közben hatalmas bűnben éltek.” (Selected Messages II., 78–79. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 74–75. o.)
