„Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!” (Zsolt 69,33)
„Abban a kiváltságban van részetek, hogy örüljetek az Úrban, és örvendezzetek megtartó kegyelmének ismeretében. Vegye birtokba szeretete elméteket és szíveteket! Őrizkedjetek a lelki elfásultságtól, aggodalmaktól és az elcsüggedéstől! Tegyetek felemelő bizonyságot Krisztusról! Fordítsátok el figyelmeteket attól, ami sötét és csüggesztő, s tekintsetek Jézusra, hatalmas Vezetőnkre, akinek a gondoskodó irányítása alatt a jelenvaló igazságnak – amelyért életünket és minden javunkat odaadnánk – dicsőséges diadalt kell aratnia. Hadd mutatkozzék meg életetekben, hogy a szívetekben lakozó Jézus táplál, erősít és vigasztal benneteket! Abban a kiváltságban van részetek, hogy napról napra gazdagon vegyétek a Szentlelket, és igaz ismeretre jussatok a világban hirdetett üzenetünk jelentőségéről és kiterjedéséről. Az Úr készséggel tár elétek csodálatos dolgokat törvényéből. Várakozzatok rá alázatos szívvel! Imádkozzatok komolyan a jelen megértéséért, az Úr céljainak teljesebb megismeréséért, és a lélekmentő munka növekvő hatékonyságáért. Jól tennénk, ha elgondolkodnánk azon, ami a közeljövőben Földünkre vár. Nem engedhetjük meg magunknak a felületességet és énszeretetet. Ha ezek az idők, amelyekben élünk, nem gondolkodtatnak el komolyan, akkor mi tudna megindítani bennünket? Értelmes emberekre van szükség. Isten felhívást intéz azokhoz, akik készek a Szentlélek vezetése szerint élni, hogy járjanak elöl az alapos reformáció munkájában. Válságot látok magunk előtt. Az Úr felszólítja munkásait, hogy álljanak csatasorba. Minden léleknek mélyebb és őszintébb odaszentelődésre van szüksége az elmúlt évekhez képest. Mély benyomást tettek rám azok az események, amelyek nemrégiben elvonultak előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam – a megújulás munkáját – előrehaladni sok helyen. Népünk engedett Isten felszólításának, és sorokba rendeződött. Testvéreim! Az Úr beszél hozzánk, figyeljünk hát a hangjára! Tegyünk olajat a lámpásainkba, és viselkedjünk úgy, mint akik Uruk jövetelét várják. Olyan időben élünk, amely a világosság hordozására és cselekvésre szólít bennünket.” (Selected Messages II., 399–402. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 379–381. o.)
