„Van-é köze tehozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.” (Zsolt 94,20–21)
„Miközben az utolsó napok veszedelmei környékezik Isten népét, Sátán komolyan tanácskozik angyalaival, hogy melyik lenne a legsikeresebb elgondolás a Krisztus-követők megrontására. A nagy csaló így szól: »A szombat a nagy kérdés, amely majd lelkek sorsát eldönti. A mi teremtésünk szombatját kell felmagasztalnunk. Elfogadtattuk világiakkal és egyháztagokkal egyaránt, most pedig az egyháznak a világgal kell egyesülnie ennek támogatására. Jelek és csodák segítségével azon munkálkodunk, hogy megvakítsuk őket az igazság iránt, és rá kell bírnunk mindannyiukat, hogy a józan ész és Isten félelme ellenére szokásokat és hagyományokat kövessenek. Majd befolyásolom a népszerű lelkészeket, hogy tereljék el hallgatóik figyelmét Isten parancsolatairól… Ám a legfőbb dolgunk, hogy elhallgattassuk a szombatünneplők csoportját. Izgassuk fel ellenük a közvéleményt! Majd megnyerjük a nagy embereket és a világi bölcsességgel rendelkező férfi akat, és arra késztetjük a hatóságokat, hogy céljainkat, elképzeléseinket véghezvigyék. Akkor majd az általam létesített ünnepnapot szigorú törvények teszik kötelezővé. Akik pedig nem tartják meg ezeket a törvényeket, azokat kiűzik a városokból és falvakból, éhezni és nyomorogni fognak. Ha egyszer hatalmunk lesz rá, megmutatjuk, mit tudunk tenni azokkal, akik nem tántoríthatók el Isten iránti hűségüktől… Egyszer már rávettük a római egyházat, hogy börtönnel sújtsa, kínpadra vonja, halálra adja azokat, akik nem engedelmeskedtek rendeletünknek. Immár összhangot teremtettünk a protestáns egyházak és a világ között, így a törvény erejével végül kiirtjuk azokat, akik nem vetik alá magukat tekintélyünknek. Ha majd halálbüntetés sújtja ünnepnapunk elutasítóit, akkor a törvénytartók soraiból sokan a mi oldalunkra állnak. Még e szélsőséges intézkedések bevezetése előtt tőrbe kell ejtenünk azokat, akik az igazi szombatot tisztelik. Sokakat elvonhatunk Krisztustól világiassággal, szenvedélyekkel és büszkeséggel. Azt képzelhetik, hogy biztonságban vannak, mert hiszik az igazságot, de vágyaik és alantas szenvedélyeik kielégítése megzavarja értékítéletüket, elpusztítja ítélőképességüket, és a bukásukat okozza.«” (Testimonies to Ministers [Bizonyságtételek prédikátoroknak], 472–473. o.)
