„Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia.” (2Thess 2,3)
„Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, s pogány rítusokat és szokásokat fogadott el, elveszítette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban irányítani akarta az emberek lelkiismeretét, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött létre a pápaság, egy olyan egyház, amely irányította az államhatalmat, és felhasználta saját céljainak előmozdítására, főként az »eretnekség« megbüntetésére. Ahol eddig az egyháznak világi hatalma volt, azt mindig igénybe vette azok megbüntetésére, akik nem fogadják el tanításait. Azok a protestáns egyházak is, amelyek a világi hatalmakkal való szövetkezés útján Róma nyomdokaiba léptek, kifejezésre juttatták, hogy korlátozni akarják a lelkiismereti szabadságot. Példa erre az anglikán egyház, amely sokáig üldözte a tőle kiszakadtakat. A XVI. és a XVII. században nonkonformista lelkészek ezrei kényszerültek arra, hogy elhagyják egyházukat, és sokan – mind a lelkészek, mind a nép közül – ki voltak téve a bírságnak, börtönnek, kínzásnak és vértanúságnak. A hitehagyás következménye az lett, hogy az egyház az államhatalom segítségét igényelte. Ez készítette elő a pápaság – a fenevad – kialakulásának útját. Pál ezt mondta: »Jön… a szakadás, és megjelenik a bűn embere.« (2Thess 2,3) Az egyház hitehagyása a fenevad képének megformálásához is utat fog készíteni.” (A nagy küzdelem, 443–444. o., Korszakok nyomában, 395. o.) „A Szentírás arról az időről szólva kijelenti, hogy Sátán minden hatalmával és »a gonoszság minden csalárdságával« fog dolgozni (2Thess 2,9–10). Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a gyorsan fokozódó sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek állítólag Jézus Krisztuséi. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint az éjfél sötétsége. Isten népe számára ez a próbák éjszakája, a könnyhullatás éjszakája, az igazságért elszenvedett üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten világossága.” (Próféták és királyok, 717. o., magyar kiadás: 446. o.)
