„És láttam más angyalt az ég közepén repülni, akinél volt az örökkévaló evangéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14,6–7)
„A nyomorúságos idő kezdetén, amint Isten népe elindul, hogy erőteljesebben hirdesse a szombatot, betöltekezik Szentlélekkel. (…) Az itt említett nyomorúságos idő kezdete nem arra az időre utal, amikor a csapások elkezdődnek, hanem a kitöltetésük előtti rövid időre, miközben Krisztus még a szentélyben van. Akkor, mialatt a megváltás műve lezárul, nyomorúság lesz a Földön, és a nemzetek haragja felgerjed, mert bár gátolják, mégsem tudják megakadályozni a harmadik angyal munkáját. Akkor jön el a késői eső, a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, és elkészítse a szenteket, hogy megálljanak abban az időszakban, amikor a hét utolsó csapás kitöltetik.” (Early Writings [Korai írások], 33., 85–86. o.) „A Jelenések könyve 14. fejezetének angyala olyan üzenetet képvisel, amelyet hirdetni kell a világnak, mielőtt Jézus eljön az ég felhőiben… Közvetlenül ezt megelőzően az emberek figyelmét fel kell hívni Isten lábbal tiport törvényére… Látják, hogy a hetedik nap megünneplése helyett, egy olyan nap helyett, amelyet Isten megszentelt, és amely felől megparancsolta, hogy sabbathként megtartsák, ők a hét első napját ünneplik. Őszintén vágyódnak arra, hogy Isten akaratát cselekedjék, és elkezdik kutatni a Szentírást, hogy valamilyen bibliai forrást találjanak erre a szokásra, s felmerül a kérdés: el kell-e fogadnunk a népszerűtlenné vált igazságot és engedelmeskedjünk-e Isten parancsainak, vagy haladjunk együtt továbbra is a világgal, emberek parancsainak engedelmeskedve? Nyitott Bibliával a kezükben sírnak és imádkoznak, igehelyet igehellyel vetnek össze, míg meg nem győződnek az igazságról, majd lelkiismeretesen állást foglalnak mint Isten parancsainak megtartói.” (Signs of the Times, 1887. május 5.)
