„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” (2Tim 4,2)
„A vasárnaptörvényekkel való dacolás csak erősíti a türelmetlen, vakbuzgó vallásos embereket, akik arra törekednek, hogy a vasárnapünneplést rendeletekkel tegyék kötelezővé mindenki számára. Ne adjunk okot nekik arra, hogy törvényszegőnek nevezhessenek bennünket! S ha csupán olyan embereket kell majd féken tartaniuk, akik sem Istent, sem embert nem tisztelnek, a korlátozás már nem lesz olyan érdekes és fontos nekik, s belátják, hogy következetlenség és nem is megfelelő számukra olyan szigorúan betartatni a vasárnapünneplést előíró törvényeket. Bibliával a kezetekben folytassátok tovább a lélekmentést! Az ellenség meglátja majd, hogy saját ügyének árt. Nem vesszük magunkra a fenevad bélyegét, ha bölcsen fenntartjuk a békességet – ha semmi botránkoztatót nem teszünk, és időnket a legfontosabb tevékenységekre fordítjuk. Ha a vasárnapot hittérítésre használjuk, kivesszük az ostort az önkényeskedő vakbuzgók kezéből, akiknek tetszene, ha megalázhatnák a hetedik napot ünneplő hívőket. Amikor észreveszik, hogy látogatásra használjuk a vasárnapot, és megnyitjuk az emberek előtt a Szentírást, belátják, hogy kárba veszett fáradság törvényekkel akadályozni a munkánkat. A vasárnapot a mű különböző ágainak fejlesztésére használhatjuk, így sokat tehetünk az Úrért. Szabadtéri összejöveteleket tarthatunk, és magánházakban Biblia-órákat. Aki tud, cikket írhat ezen a napon. Amikor csak lehetséges, vasárnap is tartsatok istentiszteletet! Tegyétek az összejöveteleket igen vonzóvá. Énekeljetek igaz énekeket az újjáéledésről, szóljatok a mértékletességről és az igazi vallásos életről. Így sokat tanulhattok a lélekmentésről, és sok embert elérhettek. A hét első napja megünneplésének törvénye a hitehagyott kereszténység terméke. A vasárnap a pápaság gyermeke, s a keresztény világ Isten szent nyugalomnapja fölé emelte. Isten népe semmilyen körülmények között ne hódoljon neki. Mégis szeretném, ha megértenénk, hogy nem Isten akaratát cselekedjük, ha kenyértörésre visszük a dolgot, amikor Isten azt akarja, hogy elkerüljük az összecsapást…” (Bizonyságtételek IX., 232–233., 235. o.)
„Élő bizonyságtételnek kell megjelennie Isten hitvalló népe életében, hogy a világ megláthassa: ebben a korban, amikor a gonosz uralkodik, mégis van egy nép, amely félreteszi saját akaratát, s arra törekszik, hogy Isten akaratát cselekedje – egy nép, amelynek szívébe és életébe Isten törvénye van beírva.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek, tanítóknak és diákoknak], 322. o.)
