„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg): akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre.” Mát 24,15–16
„Nincs messze az idő, amikor – akár az első tanítványok – kénytelenek leszünk elhagyatott, magányos helyeken menedéket keresni. A júdeai keresztényeknek Jeruzsálem ostroma volt a jel a menekülésre. Így szolgál majd figyelmeztetésül nekünk az, amikor az államhatalmat arra használják fel, hogy kikényszerítsék a pápaság vasárnapjának megünneplését. Ekkor érkezik el az az idő, hogy elhagyjuk a nagyvárosokat, és felkészüljünk a kisebb városok elhagyására is, s a hegyek közé, eldugott helyekre vonuljunk vissza.”(Bizonyságtételek V., 464–465. o., magyar kiadás: 339–340. o.)
„Évek óta többször is különleges világosságot kaptam arra vonatkozóan, hogy munkánk központjait ne a nagyvárosokba tömörítsük. A városok nyüzsgése és kavarodása, a szövetségek és sztrájkok teremtette állapotok nagyban hátráltatják majd a munkánkat. Egyre erősödik a törekvés arra, hogy a különböző szakmákban dolgozókat bizonyos nagyobb egyesülések, szövetségek igájába hajtsák. Ez nem Isten terve, hanem olyan hatalomé, amelyet semmilyen körülmények között sem ismerhetünk el… Isten terve beteljesedőben van. A gonoszok kévékbe kötik magukat, készen az elégetésre.” (Bizonyságtételek VII., 84. o.)
„A világ kereskedelmi uniói és konföderációs szövetségei (a „Trösztök” – ford. megj.) csapdát jelentenek. Testvérek, tartsátok távol magatokat ezektől! Semmi közötök ne legyen hozzájuk! Az ilyen szervezetek miatt rövidesen nagyon nehéz lesz intézményeink számára a városokban munkálkodni. Őrizkedjetek a városoktól! Ne építsetek szanatóriumokat a városokban! Tanítsátok népünket arra, hogy menjenek a városokból vidékre, ahol hozzájuthatnak egy kis darab földhöz, s otthont teremthetnek maguknak és gyermekeiknek…” (Selected Messages II., 142. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 133. o.)
„Nem szabad olyan helyen letelepednünk, ahol szoros közösségben kell élnünk azokkal, akik nem tisztelik Istent… Nemsokára válság áll be a vasárnap megünneplésével összefüggésben. A vasárnap mellett szólók megerősítik hamis igényüket, és ez elnyomást jelent azok számára, akik úgy döntenek, hogy az Úr szombatját tartják meg. Ha Isten gondviselésében a városoktól távol eső helyeket biztosíthatunk magunknak, az Úr azt akarja, hogy tegyük is meg. Nehéz idők előtt állunk.” (Country Living [Vidéki élet], 20–21. o.)
