„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mát 6,34)
„Az Úr ismételten megmutatta nekem, hogy ellenkezik akaratával, ha a nyomorúság idejére mulandó szükségleteinkről akarunk gondoskodni. Láttam, hogy ha a szentek élelmiszerkészleteket halmoznának fel házaikban vagy a mezőkön, a nyomorúság idején – amikor kard, éhség és döghalál pusztít mindenütt –, erőszakos kezek vennék azokat birtokukba, és mások aratnák le mezőik gyümölcsét. Akkor lesz itt az ideje, hogy teljes bizalommal viseltessünk Isten iránt, és Ő gondoskodik rólunk. Láttam, hogy kenyerünk és vizünk abban az időben biztosítva van, és semmiben sem szenvedünk hiányt, mert Isten a pusztában is teríthet számunkra asztalt. Ha arra volna szükség, hollókat küldene hozzánk élelemmel, amint Illést is táplálta, vagy mannát hullatna az égből, mint hajdan Izráel népéért tette. Isten népe a nyomorúság idején semmi hasznát sem veheti a házaknak és földbirtokoknak, mert a feldühödött tömeg elől menekülniük kell; abban az időben vagyonukat nem használhatják a korszerű igazság terjesztésére. E látomásban láttam: Isten azt akarja, hogy szentjei minden javuktól elszakadva, áldozattal kössenek szövetséget Istennel, mielőtt az ínséges idő eljönne. Ha javaikat az Úr oltárára helyezték, és komolyan kérik Istent, hogy mutassa meg nekik kötelességeiket, Ő mindenre elvezeti őket. Így teljesen szabadok lesznek majd a nyomorúság idején, és többé semmi nem tarthatja vissza őket. Láttam, hogy ha egyesek ragaszkodtak javaikhoz, és nem kérdezték meg az Urat kötelességeik felől, Isten nem tudatta velük, mit kell tenniük. Megengedte nekik, hogy javaikat megtartsák, de ezek a nyomorúság idején csak súlyos tehernek bizonyultak. Ekkor szívesen túladtak volna minden vagyonukon, de már késő volt, és erre nem voltak képesek… Láttam, hogy Isten nem kívánta azt, hogy minden gyermeke egyszerre váljon meg vagyonától, de ha kérik, Isten megmutatja nekik, mikor és mennyit adjanak el.” (Tapasztalatok és látomások, 43–44. o.) „A Sátánnal vívott utolsó nagy küzdelemben minden földi támogatástól megfosztják azokat, akik hűségesek Istenhez. Mivel nem hajlandók Isten törvényét figyelmen kívül hagyni, hogy a földi hatalmaknak engedelmeskedjenek, nem vehetnek és nem adhatnak el semmit. Végül halálra adják őket. Ám az engedelmeseknek így szól az ígéret: »…magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.« (Ésa 33,16) Ezzel az ígérettel élnek majd Isten gyermekei.” ( Jézus élete, 121–122. o., magyar kiadás: 94. o.)
