„És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jel 18,4)
„A világ figyelmeztetésének végső munkájában két különböző felhívás hangzik az egyházak felé. A második angyal üzenete: »Elesett, elesett Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden népnek.« S a harmadik angyal hangos kiáltásakor a mennyből hang hallatszik, amely ezt mondja: »Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert bűnei az égig hatottak, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól.« (…) Ahogyan Isten kihívta Izráel gyermekeit Egyiptomból, hogy megtarthassák az Ő szombatját, úgy hívja ki népét Babilonból is, hogy ne imádják a fenevad képét… Miután az igazságot meghirdették, bizonyságul minden népnek, a gonosz minden elképzelhető hatalma működésbe lép majd, és az embereket öszszezavarja a sokféle hang: »Íme itt a Krisztus, íme ott van.« »Ez az igazság.« »Üzenetem van Istentől. Ő küldött engem nagy világossággal.« Akkor kísérletet tesznek arra, hogy lerontsák hitünk pilléreit. Felmagasztalják a hamis pihenőnapot, Istent pedig megvetik azáltal, hogy kiszorítják azt a napot, amelyet Ő megáldott és megszentelt. Ezt a hamis nyugalomnapot erőltetik majd mindenkire, kényszerítő törvényekkel. De miközben Sátán munkálkodik, hazug csodáival betelik a Jelenések könyvében megjövendölt idő, és a hatalmas angyal, aki bevilágítja a Földet dicsőségével, meghirdeti Babilon elestét, és felhívja Isten népét, hogy hagyja el.” (Review and Herald, 1892. december 6. és 13.)
„Mikor érik el Babilon bűnei az eget? Amikor olyan törvényeket hoz, amelyek semmibe veszik Isten törvényét. Akkor Isten népének szorongatott helyzete lehetőség az Úr számára, hogy megmutassa, ki az ég és a föld kormányzója. Amint a sátáni hatalom felszítja a gonoszságot, Isten világosságot és erőt küld népének, hogy az igazság üzenetét hirdethesse az egész világnak.” (Signs of the Times, 1893. június 12.)
