„Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könynyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4,14)
„Mindenek vége közel van. Nyomorúságos idő köszönt Isten népére. Kibocsátanak egy rendeletet, amely az Úr szombatját megtartóknak megtiltja, hogy adjanak vagy vegyenek, és büntetéssel, sőt halállal fenyegetik meg őket, ha nem ünneplik meg nyugalomnapként a hét első napját.” (Review and Herald, 1908. november 19.)
„Az Isten népe ellen kiadandó rendelet hasonló lesz ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen Eszter idején… A cselszövést Sátán sugallta, hogy eltörölje a földről azt a népet, amely megőrizte az igaz Isten ismeretét. De a gonosz tervet meghiúsította a másik hatalom, amely az emberek fiaiért munkálkodik… A protestáns világ ma a szombatünneplők kis csoportjában a kapunál ülő Márdokeust látja. Jellemük, viselkedésük és Isten törvénye iránti tiszteletük állandó feddés azok számára, akik elvetették az Úr félelmét s lábbal tiporják szombatját. Valamilyen módon félre kell tenni az útból a kellemetlen betolakodókat.
Ugyanaz a mesteri elme, amely az elmúlt korokban hadat viselt a hűségesek ellen, most is el akarja pusztítani azokat, akik félik Istent és engedelmeskednek törvényének. Sátán felháborodást szít majd az alázatos kisebbség ellen, akik lelkiismeretesen visszautasítják a népszerű szokásokat és hagyományokat.
Befolyásos és tekintélyes emberek fognak össze, hogy megvetéssel árasszák el Isten népét. Üldözésre kész uralkodók, papok és egyháztagok szövik majd ellenünk a hálót. Szóval, tollal, ígéretekkel, fenyegetéssel és gúnyolódással próbálják majd megsemmisíteni hitüket. Hamis vádakkal, gyűlöletkeltő felhívásokkal szítják fel a szenvedélyeket. Mivel a Szentírás nem szól a bibliai szombat megtartói ellen, ezért elnyomó rendszabályokkal pótolják majd ezt a hiányt. A törvényhozók behódolnak a vasárnap törvénybe iktatását követelőknek, hogy népszerűségre és pártfogókra tegyenek szert.
Akik Istent félik, nem fogadhatnak el olyan ünnepnapot, amely ellenkezik a Tízparancsolat egyik utasításával. Ezen a csatamezőn zajlik majd az utolsó nagy küzdelem igazság és hamisság között – de nem hagytak minket kétségben a kimenekedés felől. Most is, mint Márdokeus napjaiban, az Úr igazolja majd igazságát és népét.” (Bizonyságtételek V., 450–451. o., magyar kiadás: 329–330. o.)
