„Féltő szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.” (Ezék 38,19)
„Láttam egyeseket, akik erős hittel és szívet tépő kiáltásokkal küzdöttek Istennel. Arcuk sápadt volt, s oly mélységes aggodalmat mutatott, hogy elárulta belső küzdelmüket. Tekintetük állhatatosságot és komolyságot fejezett ki. Homlokukról hatalmas verejtékcseppek hullottak alá… Gonosz angyalok tolongtak körülöttük, sötétséget árasztva rájuk, hogy eltakarják előlük Jézust, és csak az őket körülvevő sötétséget lássák, s így bizalmatlanok legyenek Isten iránt, és zúgolódjanak ellene. Egyedüli biztonságuk az volt, ha tekintetüket állandóan fölfelé irányították. Isten angyalai őrködtek népe felett, és ha a gonosz angyalok ártó légköre ránehezedett e meggyötört lelkekre, a mennyei angyalok körüllebegték őket szárnyaikkal, hogy elűzzék a sűrű sötétséget. Miközben az imádkozók folytatták komoly könyörgésüket, Jézustól egyegy fénysugár hullott rájuk, hogy erősítse szívüket és felderítse arcukat. Láttam azt is, hogy egyesek nem vettek részt a fohászkodásban, tusakodásban. Gondtalannak és közömbösnek látszottak… Isten angyalai elhagyták őket, és inkább a komoly imádkozók segítségére siettek. Láttam, hogy Isten angyalai azoknak segítettek, akik minden erejükkel ellenálltak a gonosz angyaloknak és szüntelenül Istenhez kiál tot tak. De a menny követei elhagyták azokat, akik nem igyekeztek Istenhez fordulni, s ezeket az embereket nem is láttam többé.
Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, s azt hallottam, hogy ezt a hű tanúbizonyság Laodiceáról szóló határozott bizonysága idézte elő… Figyelmem most arra a csapatra irányult, melyet oly nagy megrázkódtatás ért… Az őket oltalmazó angyalok száma megkétszereződött, s láttam, hogy tetőtől talpig erős vértezetben voltak.
Hallottam, hogy azok, akik páncélban és fegyveresen álltak, nagy erővel hirdették az igazságot, eredményesen… Kérdeztem, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Egy angyal így felelt: »A késői eső, a felüdülés az Úr színe elől, s a második angyal hangos kiáltása.«” (Early Writings [Korai írások], 269–271. o., Tapasztalatok és látomások, 232–235. o.)
