„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2,19)
„Mielőtt a munka lezárul és befejeződik Isten népének elpecsételése, részesülni fogunk Isten Lelkének kitöltetésében. Mennyei angyalok lesznek köreinkben.” (Selected Messages I., 111. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 104. o.)
„Mennyei Atyánk nem kér olyat tőlünk, amit nem tudunk véghezvinni.Az a vágya, hogy népe odaadóan munkálkodjon, s beteljesíthesse rájukvonatkozó terveit. Imádkoznunk kell erőért, várnunk kell az erőre, és megkapjuk az erőt, hogy érett férfi akká és asszonyokká növekedjünk Krisztus Jézusban.
Nem minden gyülekezeti tag gyakorolja a személyes kegyességet, ezért nem értik személyes felelősségüket sem. Nem ismerik fel, hogy kiváltságuk és kötelességük elérni a keresztény tökéletesség magas mércéjét… Vágyakozó szívvel tekintünk-e előre a késői esőre, bizakodva reménykedünk-e egy jobb napban, amikor az egyház felruháztatik erővel a magasságból, s így alkalmassá válik az Istenért végzendő munkára? A késői eső sohasem üdíti fel és tölti be erővel a tétleneket, a hanyagokat, akik nem használják az erőt, melyet Isten adott nekik.
Igen nagy szükségünk van tiszta, életadó légkörre, amely táplálja és erősíti a lelkünket. Nagyobb igyekezetre van szükségünk. Ünnepélyes üzenetet bízott ránk Isten, hogy a világnak adjuk – hirdessük nagyobb lelkesedéssel, olyan hatékonysággal és erővel, amely majd mély benyomást gyakorol az emberekre, s meglátják a Mindenhatót, aki velünk munkálkodik, és erőnk forrása…
Felhasználunk-e minden erőt, hogy az elveszett bárányokat visszavigyük a nyájhoz? Ezrek és ezrek élnek tudatlanságban, akiket fi gyelmeztetni lehetne.Imádkozzunk Krisztus erejéért úgy, mint még soha! Imádkozzunk Lelkének ihletéért, hogy betöltekezhessünk azzal a vággyal, hogy megmentsük a pusztulás útján járókat. Emelkedjen fel az ima a mennybe: Isten, légy irgalmas hozzánk, és áldj meg minket, világoltasd a Te orcádat rajtunk, hogy a Te utad ismertté lehessen minden nép között! »Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az Ő orcáját rajtunk.« (Zsolt 67,1–2)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 338. o.)
