„És mondta az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, teSátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet.Avagy nem tűzből kikapott üszök-é ez?” (Zak 3,2)
„A maradék gyülekezetre nagy megpróbáltatás és gyötrelem vár. Akik megtartjákIsten parancsolatait és Jézus hitét, érzik a sárkány és seregei haragját. Sátán alattvalójának tekinti a világot, és ellenőrzést, hatalmat szerzett ahitehagyó egyházak felett. De van egy kis csapat, amely ellenáll az ő felsőségének.
Ha el tudná pusztítani őket a Földről, diadala teljes lenne. Amint befolyásolta a pogány nemzeteket, hogy pusztítsák el Izráelt, a közeljövőben ugyanúgy felszítja majd a föld gonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét. Mindenkitől megkívánják majd, hogy tanúsítson engedelmességet az emberi rendelkezések iránt, az isteni törvény megsértésével. Megfenyegetik, elítélik, és törvényen kívül helyezik azokat, akik igazak Isten előtt és kötelességeik iránt. Elárulják őket »szülők és testvérek, rokonok és barátok is«.
Egyetlen reménységük Isten irgalma, egyetlen védelmük az ima lesz. Ahogy Jósua esedezett az angyal előtt, a maradék gyülekezet is úgy fog esedezni bűnbocsánatért és szabadulásért megtört szívvel, buzgó hittel, védőügyvédjük, Jézus által… Sátán Isten elé terjeszti vádjait ellenük, és kijelenti, hogy bűneikkel eljátszották az isteni védelmet, s joga van elpusztítani őket mint törvényszegőket…
Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem adták át magukat a gonosz uralmának. Megbánták bűneiket, és alázattal, bűnbánattal keresték az Urat, s az isteni Védő esedezett, közbenjárt az érdekükben…
Isten népe megtört szívvel bánkódik a világban tapasztalható utálatosságok miatt. Könnyek között fi gyelmeztetik a gonoszokat annak veszélyére, ha lábbal tapossák az isteni törvényt, és kimondhatatlan szomorúsággal alázzák meg magukat az Úr előtt saját törvényszegéseik miatt. A gonoszok kicsúfolják
bánatukat, gúnyt űznek komoly esedezéseikből, és megmosolyogják gyengeségüket. De Isten népének gyötrelme és megalázkodása félreérthetetlen bizonyítéka annak, hogy visszaszerezték a bűn következtében elvesztett erőt és nemes jellemet… Miközben Sátán vádaskodik, a szent angyalok láthatatlanul rájuk helyezik az élő Isten pecsétjét.” (Review and Herald, 1908. január 9.)
