„Ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jel 18,1)
„Jelenések könyve 18. fejezetének jövendölései nemsokára beteljesednek. A harmadik angyal üzenetének hirdetése során egy másik angyal száll majd alá az égből, akinek nagy hatalma van, és a föld fénylik a dicsőségétől. Az Úr Lelke olyan kegyesen, bőkezűen megáldja odaszentelt emberi eszközeit, hogy férfi ak, nők és gyermekek ajka nyílik dicséretre és hálaadásra, s betöltik a földet Isten felülmúlhatatlan dicsőségével, ahogy a vizek elborítják a tengert. Azok, akik kezdeti bizalmukat mindvégig szilárdan megtartják, igen éberek lesznek abban az időben, amikor a harmadik angyal üzenete nagy erővel hirdettetik. A hangos kiáltás idején az egyház – Urának gondviselő támogatásával – az üdvösség ismeretét olyan bőségesen, hatalmasan terjeszti majd, hogy minden városba eljuttatja a világosságot. A föld megtelik az üdvösség ismeretével. Isten Lelkének megújító, felüdítő ereje sikerrel koronázza majd meg Isten szolgáinak munkáját, s a korunknak szóló igazság világossága láthatóan felragyog mindenfelé. (…) Ebben az időszakban az események sorozata nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten a helyzet ura. Az igazság tiszta, félreérthetetlen nyelven hirdettetik. Mint népnek, elő kell készítenünk az Úr útját a Szentlélek teljhatalmú vezetése alatt. Az evangéliumot a maga tisztaságában kell átadni. Az élő vízfolyamnak mélyülnie és szélesednie kell. Mindenfelé, közel és távol embereket hív el Isten a leghétköznapibb munkáktól, üzleti vállalkozások mellől, amelyek addig teljesen lefoglalták az elméjüket, és tapasztalt férfi ak nevelő, példaadó befolyása alá rendeli őket. Amint megtanulnak hatékonyan munkálkodni, hatalommal hirdetik az igazságot. Az isteni gondviselés csodálatos megnyilatkozásai által óriási nehézségek szűnnek meg. Az üzenet, amely oly sokat jelent a Föld lakosainak, világosan hallható és érthető lesz. Az emberek megtudják, hogy mi az igazság. Egyre csak előre halad a munka, amíg az egész Föld fi gyelmeztetésben részesül. És akkor jön el a vég.” (Review and Herald, 1904. október 13.; 1906. július 5.)
