„Ti is, Sionnak fi ai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.” (Jóel 2,23)
„Isten Lelke csodálatosan megnyilatkozik a gyülekezetekben, de ez sem indítja meg azokat, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, s bűnvallomással és bűnbánattal nem nyitották meg szívük ajtaját. Annak az erőnek a megnyilatkozásakor, amely beragyogja a Földet Isten dicsőségével, csak egy dolgot fognak látni, amiről vakságukban azt gondolják, hogy veszélyes: felkelti félelmüket, és ellenállnak neki. Nem az elképzeléseik és várakozásaik szerint munkálkodik az Úr, ezért ellenszegülnek. »Miért nem ismerjük mi az Isten Lelkét, amikor oly sok évet töltöttünk el a munkában?« Mivel nem válaszolnak Isten fi gyelmeztetéseire és kérleléseire, hanem konokul mondogatják: »Gazdag vagyok és meggazdagodtam, semmire sincs szükségem.” Sem a tehetség, sem a sok tapasztalat nem teszi az embert a világosság közvetítőjévé, csak ha alárendeli magát Krisztusnak, s Ő elhívja, kiválasztja és felkészíti a Szentlélek adományára. Amikor a férfi ak, akik szent dolgokkal foglalkoznak, megalázzák magukat Isten előtt, az Úr fölemeli őket. Helyes ítélőképességű munkásaivá teszi őket, olyanokká, akik Isten Lelkének kegyelmében gazdagok. Jellemük rossz tulajdonságai, önzőségük, keményfejűségük megmutatkozik a világ Világosságától áradó fényben. »Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz!« (Jel 2,5) Ha egész szíveddel keresed az Urat, meg fogod találni.” (Review Herald Extra, 1890. december 23.)
„Nem szabad fi gyelmen kívül hagyni a korai esővel ábrázolt kegyelmet. Csak akik a kapott világosság szerint élnek, azok kapnak nagyobb világosságot. Ha nem haladunk előre az igaz keresztény élet gyakorlásában, nem ismerjük fel a Szentlélek megnyilatkozásait a késői esőben. Hullhat a körülöttünk lévők szívére, de mi nem értjük meg, nem nyerjük el.” (Bizonyságtételek prédikátoroknak, 507. o.)
