„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” (Eféz 4,32)
„Mindig ragaszkodnunk kell a helyes elvekhez, mindig ápolnunk kell a becsületességet. A becsület nem marad meg ott, ahol megtűrik a helyezkedést, ravaszkodást. Ez a kettő sohasem juthat egyezségre, hiszen az egyik Istentől, a másik Baáltól való. A Mester elvárja szolgáitól, hogy legyenek becsületesek indítékaikban, és legyenek becsületesek a cselekvés terén is… Akik a becsületet választják társuknak, azok minden tettükben azt fogják érvényesíteni. Sokak számára kellemetlenek az ilyen emberek, mégis ők a kedvesek Isten szemében.
Sátán mindenhová be akar furakodni. A legjobb barátok közé is betolakszik. Azokra az emberekre, akik a viszály magját vetik és civakodást idéznek elő, a menny úgy tekint, mint Sátán legeredményesebb szolgáira. De az az ember, akit megsebeznek, sokkal kevésbé veszélyes helyzetben van, mint ha hízelegnének neki, vagy néhány sikeresnek tűnő erőfeszítéséért dicsérgetik. Az álbarátok dicsérete veszedelmesebb, mint a gyalázkodás.
Aki felmagasztalja önmagát, az a legkiválóbb munkájáról is letörli a ragyogást. Az igazán nemes jellem nem alacsonyodik le, hogy rossz néven vegye ellenségei hamis vádjait: minden hazug szó lepereg róla, mert a rossz szavak csak megerősítik, amit nem tudnak ledönteni. Az Úr azt akarja, hogy népe Vele egyesüljön, a türelem és a szeretet Istenével. Valamennyien testesítsük meg életünkben Krisztus szeretetét. Senki ne merészeljen lekicsinyelni másokat, mert az ilyesmi nem más, mint önteltség. Soha ne szóljatok becsmérlően senkiről, mert Isten szemében nagy lehet az illető, míg azokat, akik nagynak érzik magukat, Isten kevésre becsülheti szívük romlottsága miatt. Egyedüli biztonságunk, ha megalázzuk magunkat a kereszt lábánál, ha jelentéktelenek vagyunk a saját szemünkben, ha Istenbe vetjük bizalmunkat, mert csak Neki van hatalma, hogy naggyá tegyen minket.
Mindenki józan eszére és képességeire szükség van. Minden ember munkája elég fontos ahhoz, hogy gondosan és hűségesen végezze el. Egyetlen ember képtelen elvégezni mindenki munkáját. Mindenkinek megvan a maga helye és külön feladata. Értsük meg: ahogyan a munkánkat végezzük, annak el kell bírnia az ítélet felülvizsgálatát.” (Bizonyságtételek IV., 607–608. o.)
