„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fi ad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van.” (2Móz 20,8–11)
„Isten kijelentette Igéjében, hogy a hetedik nap megtartása jel a Teremtő és választott népe között – hűségük jele. A hetedik nap Isten választott napja, s nem engedte, hogy az általa alapított és megszentelt ünnepet papok vagy vezetők újjáalakítsák. Túl nagy jelentőségű ahhoz, hogy emberi megítélésre bízza. Isten látta, hogy emberek saját kényelmükre és különféle előnyökre tekintettel olyan napot választanak, amely legjobban illik hajlamaikhoz, olyan ünnepnapot, melynek nincs isteni tekintélye. Azonban Isten világosan kijelentette, hogy a hetedik nap az Úr szombatja.
Isten világában minden ember az Úr kormányzatának törvényei alatt áll. A szombatot Isten a Tízparancsolat keblébe helyezte, és az engedelmesség ismérvévé tette. Általa fogalmat alkothatunk hatalmáról, amint műveiben és szavában megnyilatkozott… Emberek nem szegülhetnének szembe elszántabban Isten művével és törvényével, mint ha felmagasztalnak egy napot, amelynek megszentelésére semmilyen bizonyíték nincs, és mégis elhatározzák, hogy azon a napon tisztelik Őt. Megrontják a törvényt, mert Isten szent szombatját hamis nyugalomnappal helyettesítik, és másokat is kényszerítenek e hamisítvány megünneplésére, Isten fölé magasztalva magukat, és az utánzatot tisztelve az eredeti helyett.
Sokan állítják, hogy megszentelődtek, miközben figyelmen kívül hagyják Isten szent nyugalomnapját egy hamis ünnepnap kedvéért. De Isten kijelenti, hogy azokat szenteli meg, akik parancsai iránti engedelmességgel tisztelik Őt. A megszentelődés, amelyet azok igényelnek maguknak, akik állandó törvényszegésben élnek, nem valódi megszentelődés. A vallásos világot Sátán csalja meg, aki ellensége Istennek és embernek.
Az emberek sokféle dolgot találtak ki. Vettek egy közönséges napot, melyetIsten egyáltalán nem szentelt meg, és szent előjogokkal ruházták fel. Szent napnak jelentették ki, de ez nem ad neki valódi szentséget. Nem becsülik és nem tisztelik Istent, mert emberi intézményeket fogadtak el, és keresztény nyugalomnapként mutattak be a világnak egy olyan napot, amelynek megünneplése nem az »így szól az Úr« tekintélyén alapszik.” (Signs of the Times, 1898. március 31.)
