„És mondta az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfi ak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében.” (Ezék 9,4)
„Jegyezzük meg ezt a gondolatot: Azok nyerik el az igazság tiszta pecsétjét a Szentlélek által, akik bánkódnak és sírnak a szörnyűségek miatt, melyeket a gyülekezetben követnek el.” (Bizonyságtételek III., 267. o.)
„Akik nem bánkódnak sem saját lelki tisztátalanságuk, sem mások bűnei miatt, azok nem nyerik el Isten pecsétjét. Nem mindenkit pecsételnek el, aki szombatünneplőnek vallja magát. Sokan még azok közül sem nyerhetik el homlokukra Isten pecsétjét, akik másokat tanítanak az igazságra. Övék volt a világosság, ismerték Mesterük akaratát, értették hitük minden pontját, tetteik mégsem álltak összhangban hitükkel.
Egyikünk sem nyeri el Isten pecsétjét, amíg jellemünkön akár egyetlen hiba vagy folt éktelenkedik. Jellemhibáink kiküszöbölése saját kötelességünk, hogy lelkünk temploma tisztán álljon, minden csúfságtól mentesen. Akkor majd ránk hull a késői eső, amint a korai eső hullott a tanítványokra pünkösdkor.
Mit tesztek, testvéreim, hogy a felkészülés óriási munkáját elvégezzétek? Akik egyesülnek a világgal, azok a világ mintájára formálódnak, és a fenevad bélyegének felvételére készülnek elő. Akik nem önmagukban bíznak, akik megalázzák magukat Isten előtt és megtisztítják lelküket az igazság iránti engedelmességükkel – azok a mennyei mintára alakulnak át, s Isten elpecsételésére készülnek fel. Amikor majd kiadják a mindenkit kényszerítő rendeletet, és az emberekre ráütik a pecsétet, jellemük tiszta és szeplőtlen marad az örökkévalóságra.
Itt a felkészülés ideje. Isten pecsétje nem kerül tisztátalan férfi vagy nő homlokára. Nem kerül a nagyravágyó, világot szerető, csalárd és hamis szívű ember homlokára. Aki a pecsétet elnyeri, annak szeplő nélkül kell állniaIsten előtt, a menny várományosaként. Menjetek előre, testvéreim! Most csak röviden írhatok erről, csupán a felkészülés szükségességére akarom terelni fi gyelmeteket. Kutassátok az Írásokat, hogy megérthessétek, milyenfélelmetesen komoly napokban élünk.” (Bizonyságtételek V., 211., 213–216. o., Magyar kiadás: 155–157. o.)
