„Szájukban nem találtatott álnokság, mert az Isten királyiszéke előtt feddhetetlenek.” (Jel 14,5)
„Csak az élő Isten pecsétjét elnyerő ember léphet be a szent város kapuin. Azokra helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlók. Amint a viasz átveszi a pecsét lenyomatát, úgy veszi át a lélek is Isten Lelkének lenyomatát, és megtartja Krisztus képmását. Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait, vagy nem termik meg a szentség gyümölcseit.
A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem lesz homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, amikor az ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt. A Bárány azokat vezeti az élő vizek forrásához, azok szeméről töröl le minden könnyet, akik most elfogadják Isten szavát…
Ne kövessünk, ne utánozzunk embereket! Nincs olyan bölcs ember, aki mérvadó lehetne. Jézusra tekintsünk, aki teljes az igazságosságban és tökéletes a szentségben. Ő hitünk kezdeményezője és bevégzője, a példakép. Az Ő tapasztalatára, lelkületére kell eljutnunk. Jelleme a példánk. Tereljük hát el gondolatainkat az élet bizonytalanságairól és nehézségeiről, s tekintsünk Jézusra. Ha Krisztust szemléljük, az Ő képmására alakulhatunk át.
Krisztusra bízvást nézhetünk, hiszen Ő mindenben bölcs. Amint Megváltónkra tekintünk és gondolunk, Ő formálódik ki bennünk a dicsőség reménységeként. Törekedjünk hát minden Istentől nyert erőnkkel, hogy a 144 000 között legyünk!” (HNA Biblia-kommentár VII., 970. o., „A Te Igéd igazság”, 243. o.)
