„És mondta nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” (Dán 8,14)
„Szorgalmasan kell tanulmányoznunk a próféciákat, nem szabad nyugodnunk, míg igaz ismereteink lesznek a szentélyről, amely Dániel és János látomásaiban nyilatkozik meg. Ez a bibliai tanítás nagy világosságot áraszt jelenlegi helyzetünkre és munkánkra, s félreérthetetlen bizonyítékát adja, hogy Isten vezetett bennünket múltbeli tapasztalatainkban. Ez magyarázza 1844-es csalódásunkat, és megmutatja, hogy a megtisztítandó szentély nem a Földön van, ahogyan feltételeztük, hanem Krisztus akkor lépett be a mennyei szentély legszentebb részébe, a szentek szentjébe, és ott végzi papi hivatalának befejező művét, a Dániel prófétához intézett szavak beteljesedéseként.
A 2300 nap akkor kezdődött, amikor Artaxerxes Jeruzsálem helyreállítására és felépítésére vonatkozó rendelete hatályba lépett: i. e. 457 őszén. Ez a kiindulópont a Dán 9,25–27 próféciájának valamennyi eseményével tökéletes összhangban van. A hetven hét, azaz 490 év főként a zsidó népre vonatkozik. Ennek az időszaknak a lejártakor Krisztus tanítványainak üldözésével a nemzet megpecsételte Krisztustól való elvettetését, s az apostolok a pogányokhoz fordultak i. sz. 34-ben. A 2300-ból 490 év akkor ért véget, és visszamaradt 1810 év. Időszámításunk szerint 34-től 1810 év 1844-ig terjed.
Az angyal ezt mondta: »…megtisztíttatik a szentély.« Hitünk az első, második és harmadik angyal üzenetére vonatkozóan helyes volt. A nagy útjelzők, amelyek mellett elhaladtunk, mozdíthatatlanok.
A sötétség seregei megpróbálják letörni őket talapzataikról, és azt gondolhatják, hogy ez sikerült nekik. De valójában szilárdan állnak az igazság oszlopai, mint az örök hegyek, amelyeket a Sátán seregeivel egyesített összes emberi erőfeszítés sem képes elmozdítani. Sokat kell tanulnunk és állandóan kutatnunk kell az Írásokat, hogy lássuk, így vannak-e ezek a dolgok.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 208. o.)
