„Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfi a jöve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.” (Dán 7,13)
„Mennybemenetele után Üdvözítőnk mint Főpap kezdte el munkáját. Pál azt mondja: »Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.« (Zsid 9,24) Tizennyolc évszázadon át közbenjárói szolgálata a szentély első részében folyt. Krisztus vére, melyre a bűnbánó bűnösök érdekében hivatkozik, biztosította a megbocsátást, és azt, hogy az Atya elfogadta őket, de bűneik még a feljegyzések könyveiben maradtak.
Amint az ószövetségi jelképes szolgálat során az év végén volt egy elfedező, engesztelő áldozat, így mielőtt Krisztusnak az emberek megváltásáért végzett műve befejeződik, el kell végezni az elfedező munkát a bűn szentélyből való eltávolításáért. Ez a szolgálat kezdődött el akkor, amikor a 2300 nap véget ért… Főpapunk akkor lépett be a szentek szentjébe, hogy elvégezze ünnepélyes munkájának utolsó szakaszát: megtisztítsa a szenthelyet…
Főpapunk belépése a szentek szentjébe – a szentély megtisztítása végett – beteljesíti a Dán 8,14-ben felvázolt képet, ahogyan Dán 7,13 is bemutatja; vagy amint Malakiás jövendölése szerint az Úr belép az Ő templomába. Ezek ugyanannak az eseménynek a leírásai, sőt ezt ábrázolja a vőlegény házasságra lépése is, amint Krisztus vázolta a tíz szűzről szóló példázatban, Máté evangéliuma 25. fejezetében.
A szentély megtisztítása a vizsgálat munkáját is felöleli – azaz az ítéletet. Ezt a munkát Krisztus visszajövetele előtt kell elvégezni, hogy megválthassa népét, mert amikor eljön, jutalma vele lesz, hogy kinek-kinek a cselekedetei szerint fizessen.
A végső elszámolás napján állás, rang, vagyon egy hajszálnyival sem változtatja meg senkinek a sorsát. A mindent látó Isten minden embert annak alapján ítél meg, mennyire tiszta, nemes, és mennyire szereti Krisztust.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 207. o.)
