„De ti, atyámfi ai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.” (1Thess 5,4)
„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát.
Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás. Láttam, hogy a négy angyal mindaddig visszatartja a négy szelet, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás felbőszíti a gonoszokat.
Azzal vádolják az igazakat, hogy miattuk sújtják a Földet Isten ítéletei, s ha a világot megtisztíthatnák tőlük, akkor a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögnek majd az Úrhoz. Ez Jákób félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, és az Úr szava megmenti őket.” (Early Writings [Korai írások], 36–37. o., Tapasztalatok és látomások, 28–29. o.)
„Megváltónk, mielőtt keresztre feszítették, elmondta tanítványainak, hogy meg fogják ölni, de újra életre kel… De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy az, akiben minden reményük összpontosult, megalázó halált szenvedjen… A próféciák nekünk is éppoly világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához kapcsolódó eseményeket, és azt, hogy miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt.” (A nagy küzdelem, 594. o., Korszakok nyomában, 528–529. o.)
