„Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége! És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az Ő szent templomából! Mert ímé, kijő az Úr az Ő helyéről, s leszáll és lépdel
a föld magaslatain.” (Mik 1,2–3)
„A válságban nyilvánvalóvá lesz a jellem… A végső próba idején, a kegyelemidő lezárulásakor már túl késő lesz pótolni a lélek hiányosságait.” (Krisztus példázatai, 412. o.) „Isten számon tartja a nemzeteket. A világ történelmének minden századában a gonoszok haragot gyűjtöttek a harag napjára. S elérkezik az az idő, amikor a bűnök elérik Isten kegyelmének kijelentett határát. Amikor a mennyei feljegyzések a törvényszegés teljes mértékéről tanúskodnak, akkor a harag kegyelem nélkül töltetik ki, és láthatóvá válik, milyen rettenetes bűn visszaélni a mennyei türelemmel. Akkor jutunk ebbe a válságba, amikor a nemzetek összefognak, hogy érvénytelenítsék Isten törvényét.
Eljönnek a napok, amikor az igazak teljes odaadással dolgoznak majd Istenért, mert a gonoszság addig nem látott mértékben megsokasodik. Egyedül Isten hatalma vethet véget Sátán gonoszságának, aki álnok emberekkel fog össze. De az egyház legsúlyosabb veszedelmének óráján a hűséges maradék ajkáról a legodaadóbb imádságok szállnak majd az ég felé a gyülekezetért. Isten pedig hallani fogja és válaszol rá, mégpedig pontosan akkor, amikor a törvénytaposók bűne a legmagasabbra hág. »Isten majd igazságot szolgáltat választottainak, akik éjjel-nappal Hozzá kiáltanak.« (Luk 18,7)” (Bizonyságtételek V., 524. o., magyar kiadás: 382. o.)
„A dráma utolsó felvonása: az igaz helyettesítése a hamissal. Amikor ez egyetemessé válik, Isten kinyilatkoztatja önmagát. Amikor az emberi törvényeket Isten törvénye fölé emelik, s a világ hatalmasságai megpróbálják rákényszeríteni az embereket a hét első napjának megünneplésére, tudd meg: eljött az idő, hogy Isten munkálkodjék. Felkél fenségében, és rettenetesen megrázza a Földet. Kijön helyéről, hogy megbüntesse a világ lakosait bűneikért.” (Review and Herald, 1901. április 23.)
