„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel 22,11)
„Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, mindenki sorsa eldőlt életre vagy halálra. A próbatétel ideje véget ért, és rövid idő múlva az Úr megjelenik az ég felhőiben.” (Review and Herald, 1905. november 9.)
„Noé idejében a gúnyolódók a természetre hivatkoztak – az évszakok változatlan egymásutánjára, a kék égre, ahonnan sohasem hullott eső az éjszakai enyhe harmattól felfrissült, zöld mezőkre –, és így kiáltottak: »Hát nem példabeszédekben beszél ez?« Semmibe vették az igazság prédikátorát, hóbortos rajongónak tartották, és még önfeledtebben szórakoztak, még elszántabban vétkeztek, mint annak előtte. Hitetlenségük azonban nem tartóztatta fel a megjövendölt eseményt. Isten sokáig eltűrte gonoszságukat, és számtalan alkalmat adott a megtérésre. A kijelölt időben azonban lesújtott büntető ítéletével irgalmának elutasítóira. Krisztus kijelentette, hogy hasonlóképpen kételkednek majd második eljövetelében is. Miként a Noé korabeli emberek nem vettek észre semmit, »mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta«, a Megváltó szavai szerint »akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is« (Mát 24,39). Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és úgy él, mint a világ, a világgal együtt szórakozik, ahogyan nem volna szabad; amikor a világ fényűzését az egyház is követi; s amikor minden a megszokott mederben folyik, és mindenki tartós világi jólétben reménykedik – akkor hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad nagyszerű ábrándképeiknek és csalóka reményeiknek. (…)
Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt. Sátán résen áll, hogy semmissé tegyen minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek.” (A nagy küzdelem, 338–339., 594. o., Korszakok nyomában, 302–303., 529. o.)
