„És hallottam nagy szózatot a templomból, amely mondta a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.” (Jel 16,1)
„Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, s felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14,9–14). Izráel népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot érik majd, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek, és sokkal több embert érintenek.
A Jelenések könyvének írója így ecseteli a szörnyű csapásokat: »Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken volt a fenevad bélyege, és akik imádták annak képét.« A tenger »olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt a tengerben«. »A folyóvizek« és »a vizek forrásai«
vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: »Igaz vagy, Uram…, hogy ezeket ítélted, mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert méltók arra.« (Jel 16,2–6) Akik Isten követőit halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket. A következő csapásnál a napnak »adaték…, hogy az embereket tikkassza tűzzel. És tikkadának az emberek nagy hévséggel« (Jel 16,8–9).
Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a Föld lakói mind elpusztulnának. De ilyen szörnyű csapásokról halandó ember még soha nem hallott.
Azok a büntetések, amelyek a kegyelemidő lezárta előtt sújtották az embereket, mind kegyelemmel voltak elegyítve. A közbenjáró Krisztus vére pajzsként védte a bűnöst bűnének teljes büntetésétől, de a végítéletkor Isten irgalom nélkül önti ki haragját.” (A nagy küzdelem, 627–629. o., Korszakok nyomában, 558–559. o.) „Isten haragjának villámai nemsokára mindenhová elérnek, és amikor a törvényszegők büntetése megkezdődik, a csapások nem szünetelnek többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, és csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt Isten szeretetében. Ők Krisztussal együtt elrejtőznek Istenben.” (Bizonyságtétel prédikátoroknak, 182. o.)
