„Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fi aidat.” (Ésa 49,25)
„Amikor az emberi törvények védelmét megvonják Isten törvényének tisztelőitől, számos országban intézkednek elpusztításukról. A rendeletben kitűzött idő közeledtére az emberek eltervezik a gyűlölt közösség megsemmisítését. Elhatározzák, hogy egy éjszakán döntő csapást mérnek rájuk, s végképp elnémítják az ellenkezés és a dorgálás hangját.
Isten gyermekei – egyesek a börtöncellákban, mások az erdők és a hegyek eldugott rejtekében – Istenhez könyörögnek védelemért, miközben a gonosz angyalok által befolyásolt fegyveresek a megölésüket tervezik. De amikor a válság tetőzik, Izráel Istene közbelép, hogy megszabadítsa választottait. Amikor a diadalittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg már-már ráront zsákmányára, az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a földre. Majd egy szivárvány, amely az Isten trónjáról áradó dicsfényben ragyog, átíveli az eget, és úgy tűnik, mintha körülzárna minden imádkozó csoportot. A dühös sokaság megtorpan. Elhal a gúnyos kiáltás. Elfeledkeznek gyilkos dühük célpontjáról.
Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére, és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől. Isten népe ekkor egy tiszta, csengő hangot hall, amely ezt mondja: »Nézzetek fel!« És ők az égre emelve szemüket, meglátják az ígéret szivárványát.
Eltűnnek az eget eltakaró haragos, fekete felhők, és Isten népe, mint egykor István, a mennybe tekint. Meglátják Isten dicsőségét és a trónon ülő Emberfi át.” (A nagy küzdelem, 635–636. o., Korszakok nyomában, 565–566. o.) „Miközben az egész világ sötétségben vesztegel, a szentek minden lakhelyén világosság ragyog. Ők pillantják meg Jézus második megjelenésének első fényeit.” (Próféták és királyok, 720. o.)
