„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mát 24,36)
„Isten kimondott egy mondatot, majd szünetet tartott, miközben szavai mennydörgésszerűen végigzengtek a Földön. Isten Izráele az égre tekintve figyelt a szavakra, amelyek Jahve ajkáról hangzottak. Félelmetesen ünnepélyes jelenet volt. A szentek minden mondat végén így kiáltottak fel: Dicsőség! Hallelujah! (…)
Az élő szentek, szám szerint 144 000, ismerték a hangot és értették a szavakat, míg a gonoszok azt gondolták, hogy mennydörgés vagy földrengés.” (Early Writings [Korai írások], 285–286., 15. o.)
„Isten Izráele figyel, fölfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik, mint a Sínai-hegyről alászálló Mózesé. A gonoszok képtelenek rájuk tekinteni. S amikor az áldás elhangzik azok felett, akik a szombat megszentelésével megdicsőítették Istent, hatalmas győzelmi kiáltás hangzik fel.” (A nagy küzdelem, 640. o., Korszakok nyomában, 569. o.) „Akkor kihirdették a jubileumot, amikor a Földnek pihennie kell. (…) Dicső fény ragyogott a szentekre. Milyen szépek voltak! A gond és gyengeség minden jele eltűnt, egészség és szépség ragyogott minden arcon. Ellenségeik úgy estek a földre, mint a halottak, nem tudták elviselni a világosságot, amely a megszabadult szentekre ragyogott. Ez a világosság és dicsőség rajtuk maradt, amíg Jézus fel nem tűnt az ég felhőiben.” (Early Writings [Korai írások], 35., 272–273. o.)
„Láttam egy lángoló felhőt jönni onnan, ahol Jézus állt… Majd Jézust ez a felhő kelet felé vitte, ahol először megjelent a szenteknek – egy kis fekete felhőn. Ez volt az Emberfi ának jele. Miközben a felhő a Legszentebb felől keletre haladt, ami sok napot vett igénybe, Sátán zsinagógája a szentek lábánál imádkozott.” (A külföldön szétszóródott kis maradékhoz, 1846. április 6.)
