„Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mát 24,27)
„Miközben az egész világot sötétség borítja, szentjeinek lakhelyén világosság lesz, és felfogják második eljövetelének első fénysugarát.” (Próféták és királyok, 720. o., magyar kiadás: 448. o.)
„Keleten megjelenik egy kicsiny, fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfi a jelét. Ünnepélyes csendben fi gyelik a Föld felé közeledő, egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem »fájdalmak férfi a«-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem menny és Föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki »hív és igaz«, aki »igazságosan ítél és hadakozik«, »és mennyei seregek követik Őt« (Jel 19,11. 14). A Királyt szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható, »tízezerszer tízezer és ezerszer ezer«. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet, az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. »Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé.« (Habakuk 3,3–4) Amint az »élő« felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona, homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. »És az Ő öltözetén a csípő körül oda volt írva az Ő neve: királyok Királya és uraknak Ura.« (Jel 19,16)” (A nagy küzdelem, 640–641. o., Korszakok nyomában, 569–570. o.)
„Felemelt fejjel, az igazság Napjának rájuk ragyogó sugaraival, örvendezéssel, hogy szabadulásuk elközelgett, az élő szentek kimennek, hogy találkozzanak a Vőlegénnyel, ezt mondva: »Ímé ez a mi Istenünk, akit mi vártunk, és Ő megtart minket.« (Ésa 25,9)” (Our High Calling [Magasztos elhívásunk], 367. o.)
