„Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cselekedeted jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid viszszajönnek az ő határaikra.” (Jer 31,16–17)
„Jézus Krisztus az ég felhőin jön el nagy dicsőségben. Ragyogó angyalok sokasága kíséri majd. Eljön, hogy feltámassza a halottakat, és átváltoztassa az élő szenteket dicsőségről dicsőségre, s magához vegye azokat, akik szerették Őt és megtartották parancsolatait. Nem feledkezett meg róluk, sem ígéretéről. A családtagok újra együtt lehetnek.” ( Jézus élete, 632. o., magyar kiadás: 548. o.)
„Isten napja nyilvánvalóvá teszi, milyen sokat köszönhet a világ az istenfélő anyáknak… »Amikor ítélők ülnek le és könyvek nyittatnak meg«, amikor a nagy Bíró »Jól vagyon«-ját kihirdetik és a halhatatlan dicsőség koronáját teszik a győzők homlokára, sokan felemelik koronáikat a világegyetem színe előtt, és édesanyjukra mutatva azt mondják: Ő tett engem azzá, ami vagyok az Isten kegyelme által. Az ő tanítása, imádságai áldásul szolgáltak, örök üdvösségemre. (…)
A szülők kimondhatatlan örömmel nézik a gyermekeiknek adott koronát, fehér ruhát és hárfát. A félelem napjai véget értek. Reménységük beteljesedett, nem hiába fáradoztak: a könnyekkel és imádsággal elvetett mag termést hozott, amely végül örömmel lett betakarítva. Gyermekeik üdvözültek.” (Signs of the Times, 1910. október 11.; 1886. július 1.) „Ó, régóta emlegetett, régóta remélt, nagy várakozással szemlélt, de teljesen soha meg értett, csodálatos üdvösség!” (A nagy küzdelem, 645. o.)
„Hűséges követőinek Krisztus mindennapi társa és ismerős barátja volt. Szoros kapcsolatban és állandó közösségben éltek Istennel. Az Úr dicsősége rajtuk támadt fel, bennük tükröződik vissza Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Most pedig örvendeznek a mennyei Király ragyogásának és dicsőségének fényes sugaraiban, az Ő fenségében. Elkészültek a mennyel való közösségre, mert a menny a szívükben van.” (Krisztus példázatai, 421. o.)
