„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (2Tim 4,7–8)
„Isten gyönyörködve tekint az igazakra, nyíltakra és becsületesekre. Angyalokra bízták az ilyen emberek koronájának elkészítését, s az Isten trónjáról áradó fény ezeken a ragyogó koronákon tükröződik majd vissza.” (Bizonyságtételek V., 96. o., magyar kiadás: 75. o.)
„Beszélgessünk mennyei dolgokról. Beszéljünk Jézusról, szeretetteljes lényéről, dicsőségéről, irántunk megnyilatkozó, soha meg nem szűnő szeretetéről, és hagyjuk, hogy szívünk túlcsorduljon a Jézus iránt érzett szeretettől és hálától. Ő meghalt, hogy megmentsen minket. Legyetek készen, hogy találkozzatok Uratokkal békességben! Akik elkészülnek arra, hogy elfogadják az élet soha el nem halványuló koronáját, örökké Isten országában lakoznak majd Krisztussal, a mennyei angyalokkal, és azokkal, akiket Krisztus drága vére megváltott.
Ama napon az üdvözültek az Atya és a Fiú dicsőségében tündökölnek majd. A mennyei angyalok, megérintve aranyhárfáikat, üdvözlik a királyt és győzelmének gyümölcseit – azokat, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Felcsendül a diadalének, és betölti a mennyet. Krisztus diadalmaskodott. Belép a mennyei csarnokokba megváltottaival – azokkal, akik tanúsítják, hogy szenvedésteljes, önfeláldozó küldetése nem volt hiábavaló.” (Sons and Daughters of God [Isten fi ai és leányai], 362. o.)
„A dicsőség koronája ékesíti majd azok homlokát, akik várják Jézust, akik vágyódnak az Üdvözítő megjelenésére. A várakozókat koronázzák meg dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal a mennyben. Nem kell a világ megbecsüléséről vagy nagyjainak dicséretéről beszélned. Ez mind hiábavalóság.
Csak érintse őket Isten ujja, és nemsokára visszatérnek a porba. Azt akarom becsülni, ami maradandó, ami halhatatlan, ami nem pusztul el soha – egy koronát, amely minden más fejdísznél értékesebb, melyet valaha uralkodók homlokára helyeztek.” (Review and Herald, 1869. augusztus 17.)
